2016. május 25., szerda

CSILLAG A KÖRÖM ALATT




“1956 – összefüggések, hatások, emlékezet” címmel konferencia kezdődött a MTA-ban a 20. század történetével foglalkozó intézetek részvételével. A résztvevő országokból egy-egy plakát is érkezett.

2016. május 22., vasárnap

ELREJTETT KOPONYÁK




Elküldi új könyvét Adele Nozedar: Skulls in Art and Culture. Az elrejtett koponyák című fejezetben Holbein anamorfózisa és a Bolondok hajójához készített rézkarcaim mellett (kösz, Adele, igazán megtisztelő társaság) ott van a preraffaelita Sir John Everett Millais Opheliája is. Sosem vettem észre, hogy van a képen egy koponya, sőt most se könnyen. Vajon tényleg ott van-e, vagy csak a szemünk játszik velünk? A fotót épp tíz éve, 2006-ban a Tate-ben csináltam, miközben Annaida merengett a kép előtt.   

EMLÉKFOCI (2)



Az idei Nagy Gáspár Emléktornát a rendezvénynek helyt adó Vasvár első csapata nyerte Gazsifalva előtt.  A nyolc csapatos versenyen részt vett egy másik vasvári csapat (a Nagy Gáspár Művelődési Házé), a Katolikus rádió, Pannonhalma, Budakeszi  és az Áron és barátai nevű csapat. A nyolcadik a Hitel lett volna, de mivel ők nem érkeztek meg, a nevükben összeállt egy vegyes csapat, amelyben, mint a folyóirat egykori szerzője én is részt vettem. Mivel ott a pályán ismerkedtünk össze, a „tisztes helytállásnál” sokkal többre nem is számíthattunk.

2016. május 19., csütörtök

EMLÉKFOCI



Május 21-én szombaton  10-kor a vasvári focipályán (VVSE Sporttelepe, Vasvár, Vasúti utca) nyolc csapat részvételével kezdődik meg az idei Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktorna. A költő halála óta minden májusban megrendezett versenyről az Utisz blog folyamatosan hírt adott, természetesen így lesz az idén is, akik nem tudnak személyesen szurkolni, a blogon ismerhetik meg az eredményeket.  (A fényképen a tavalyi verseny budakeszi játékosai látszanak.)

2016. május 18., szerda

RAJZOLNI SZABAD?


Közhely, hogy véget ért egy korszak. De most tényleg. Az, hogy grafikus lettem (na jó, Bruno papájának is volt benne része … meg is írom majd egyszer), a Lúdas Matyi miatt van. Kecskeméten, a szomszéd utcában lakott Mariska néni és Ambrus bácsi, nekik járt az újság, s hogy a felnőttek komoly beszélgetését ne zavarjam,  egész évfolyamokat  lapozhattam át. Az olvasás még csak szótagolva ment és főleg a képaláírásokra korlátozódott, de a rajzolók nevére máig emlékszem:  Szűr Szabó József, Schwott Lajos, Endrődi István, Kassowitz Félix, Balázs-Piri Balázs, Várnai György, Hegedűs István (Hihi), Sajdik Ferenc, Brenner György, és a Kaján;  Kaján Tibor. Sok éve, a könyvhéten láttam, épp megjelent valami könyvem, mély lélegzetet vettem és megszólítottam, megajándékozhatnám-e egy példánnyal. Meglepett, hogy tudja, ki vagyok, de még inkább, hogy kisvártatva ő jött oda hozzám: megvásárolta egy saját könyvét, hogy ő is megajándékozhasson: Orosz István barátomnak nagy örömmel dedikálom – írta a címoldalra.  Leültünk a Gerbeaud teraszán kávézni. Az volt a leghosszabb beszélgetésünk. Szellemes volt, bölcs és tapintatos. Nem találkoztunk sűrűn később sem, de távoli jelzései azért el-elértek. Öt éve, a kilencvenedik születésnapján ott toporogtam én is az Örs vezér téren, lakótelepi ablaka alatt, az éljenző barátok, ismerősök, kollégák között. Vajda Béci barátomnak említettem, hogy megyek megtapsolni a Kajánt, s Béci már vette is a kabátját: oda ő is velem tart (utolsó közös kirándulásunk volt). Ahhoz sokan voltunk, hogy a lakásba bemenjünk, Tibor inkább átjött velünk az áruház kávézójába, s angyali türelemmel vette tudomásul, amikor a biztonsági emberek ráförmedtek a fényképező kollégákra. Tilos a Sugár teljes területén – szajkózták. És rajzolni esetleg … azt ugye szabad – kérdezte mosolyogva. Rajzolni? A kérdés értelmezhetetlen volt, mert rajzolás nevű renitencia nem szerepelt a sillabuszban.  Ja, rajzoljanak csak, jött a távoli utasítás a walkie-talkie-n.  Derűsen emelte föl a mutatóujját Tibor: Rajzolni? Uraim, rajzolni, azt még lehet!
 (A fenti kép egy papírzászló, sok példányban létezett, ezeket lobogtattuk Tibor ablaka alatt. Néhány ünneplővel alá is írattam. Ott van rajta Vajda Béci, Tettamanti Béla aláírása, ha jól látom, Kemény Gyurié is, és persze Kajáné... máig pirulok belé...)