2016. május 25., szerda
2016. május 22., vasárnap
ELREJTETT KOPONYÁK
Elküldi új
könyvét Adele Nozedar: Skulls in Art and Culture. Az elrejtett koponyák című
fejezetben Holbein anamorfózisa és a Bolondok hajójához készített rézkarcaim
mellett (kösz, Adele, igazán megtisztelő társaság) ott van a preraffaelita Sir John Everett
Millais Opheliája is. Sosem vettem észre, hogy van a képen egy koponya, sőt
most se könnyen. Vajon tényleg ott van-e, vagy csak a szemünk játszik velünk? A
fotót épp tíz éve, 2006-ban a Tate-ben csináltam, miközben Annaida merengett a kép előtt.
EMLÉKFOCI (2)
Az idei Nagy
Gáspár Emléktornát a rendezvénynek helyt adó Vasvár első csapata nyerte
Gazsifalva előtt. A nyolc csapatos
versenyen részt vett egy másik vasvári csapat (a Nagy Gáspár Művelődési Házé), a
Katolikus rádió, Pannonhalma, Budakeszi
és az Áron és barátai nevű csapat. A nyolcadik a Hitel lett volna, de
mivel ők nem érkeztek meg, a nevükben összeállt egy vegyes csapat, amelyben,
mint a folyóirat egykori szerzője én is részt vettem. Mivel ott a pályán
ismerkedtünk össze, a „tisztes helytállásnál” sokkal többre nem is
számíthattunk.
2016. május 19., csütörtök
EMLÉKFOCI
Május 21-én
szombaton 10-kor a vasvári focipályán (VVSE
Sporttelepe, Vasvár, Vasúti utca) nyolc csapat részvételével kezdődik meg az
idei Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktorna. A költő halála óta minden májusban megrendezett
versenyről az Utisz blog folyamatosan hírt adott, természetesen így lesz az
idén is, akik nem tudnak személyesen szurkolni, a blogon ismerhetik meg az
eredményeket. (A fényképen a tavalyi verseny budakeszi játékosai látszanak.)
2016. május 18., szerda
RAJZOLNI SZABAD?
Közhely, hogy
véget ért egy korszak. De most tényleg. Az, hogy grafikus lettem (na jó, Bruno
papájának is volt benne része … meg is írom majd egyszer), a Lúdas Matyi miatt
van. Kecskeméten, a szomszéd utcában lakott Mariska néni és Ambrus bácsi, nekik
járt az újság, s hogy a felnőttek komoly beszélgetését ne zavarjam, egész évfolyamokat lapozhattam át. Az olvasás még csak
szótagolva ment és főleg a képaláírásokra korlátozódott, de a rajzolók nevére
máig emlékszem: Szűr Szabó József,
Schwott Lajos, Endrődi István, Kassowitz Félix, Balázs-Piri Balázs, Várnai
György, Hegedűs István (Hihi), Sajdik Ferenc, Brenner György, és a Kaján; Kaján Tibor. Sok éve, a könyvhéten láttam,
épp megjelent valami könyvem, mély lélegzetet vettem és megszólítottam,
megajándékozhatnám-e egy példánnyal. Meglepett, hogy tudja, ki vagyok, de még
inkább, hogy kisvártatva ő jött oda hozzám: megvásárolta egy saját könyvét,
hogy ő is megajándékozhasson: Orosz István barátomnak nagy örömmel dedikálom –
írta a címoldalra. Leültünk a Gerbeaud
teraszán kávézni. Az volt a leghosszabb beszélgetésünk. Szellemes volt, bölcs
és tapintatos. Nem találkoztunk sűrűn később sem, de távoli jelzései azért
el-elértek. Öt éve, a kilencvenedik születésnapján ott toporogtam én is az Örs
vezér téren, lakótelepi ablaka alatt, az éljenző barátok, ismerősök, kollégák
között. Vajda Béci barátomnak említettem, hogy megyek megtapsolni a Kajánt, s
Béci már vette is a kabátját: oda ő is velem tart (utolsó közös kirándulásunk
volt). Ahhoz sokan voltunk, hogy a lakásba bemenjünk, Tibor inkább átjött
velünk az áruház kávézójába, s angyali türelemmel vette tudomásul, amikor a
biztonsági emberek ráförmedtek a fényképező kollégákra. Tilos a Sugár teljes
területén – szajkózták. És rajzolni esetleg … azt ugye szabad – kérdezte mosolyogva.
Rajzolni? A kérdés értelmezhetetlen volt, mert rajzolás nevű renitencia nem
szerepelt a sillabuszban. Ja,
rajzoljanak csak, jött a távoli utasítás a walkie-talkie-n. Derűsen emelte föl a mutatóujját Tibor:
Rajzolni? Uraim, rajzolni, azt még lehet!
(A fenti kép egy papírzászló, sok példányban létezett, ezeket lobogtattuk Tibor ablaka alatt. Néhány ünneplővel alá is írattam. Ott van rajta Vajda Béci, Tettamanti Béla aláírása, ha jól látom, Kemény Gyurié is, és persze Kajáné... máig pirulok belé...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)