"AMATŐR JÁTÉKKÉSZÍTŐ" :-)

Négy mondat a megnyitóból: "Nem grafikus, hanem építész vagyok és amatőr játékkészítő. István az Iparművészeti Főiskolán volt diákom, ahol a formatanulmányok nevű tárgyat tanítottam. Nagyon izgalmas és érdekes feladat volt, a hallgatók a tér lehetőségeivel ismerkedtek, a két- és három dimenzió vagy akár a négy dimenzió összefüggéseivel, miután a mozgás megjelenítését is beleértettük. Ez a stúdium nem múlt el nyom nélkül, az itt bemutatott munkákban is felfedezem emlékeit."
(Köszönet a fotókért Pálffy Lacinak, Kriston-Vízi Jóskának és ...) 

P.s.: Pálffy Lacival beszélgetve valahogy egyszerre kerül szóba Rubik Ernő tanár úr és Szentiványi Tibor, a legendás emlékű játéktudós. Hirtelen a homlokomra csapok, hisz a két ember (akik persze nélkülem is ismerték egymást) szorosan összekapcsolódnak bennem. Úgy kezdődött a történet, hogy diplomamunkám egy darabját, az Iparművészeti Főiskolán ki is nyomtatott „bogárábécét” Ernő magával vitte Japánba, és neki ajándékozta a Museum of Fun címmel rendezett kiállítás direktorának, Itsuo Sakane úrnak. Valamikor a nyolcvanas évek elején járhatott Ernő Tokióban; a múzeum, a katalógus szerint, 1984-ben nyílt. A megnyitón ott járt a másik nagy világcsavargó, Tibor, és hazatérve elhatározta, fölkutat, mint a tárlat második magyar résztvevőjét (az első persze Ernő volt a Kockájával), ami nem lehetett könnyű, mert akkoriban még telefonunk sem volt. Nyilván mindenki másnak beletört volna a bicskája az ilyesmibe, de Tibornak, aki az angol királynővel is levelezésben állt és büszke volt rá, hogy kapcsolatai révén három lépésből bárkit elér a földgolyón, az ilyesmi meg se kottyant. Később, mikor már barátok lettünk, gyakran meglátogattam egy számítástechnikával foglalkozó vállalat elegáns irodaházában. Úgy jártam oda, mint a l’art pour l’art elefántcsonttornyába, hogy megmutassam új munkáimat, de főleg azért, hogy az általa előkészített meglepetés-műveket megcsodáljam. Hatalmas gyűjteménye volt, de csak apránként adagolta. Jóindulatú türelemmel várta meg, amíg sikerül megfejtenem egy enigmatikus mű, második, vagy a harmadik jelentését, s olykor apró, szellemes segítségekkel próbált meg rávezetni a megoldásra, vagy éppen összezavarni, mikor milyen kedvében találtam. Hogy a történet kerek legyen, pont ugyanabban az elefántcsonttorony irodaházban dolgozik most Pálffi Laci, ahol annak idején Tibornál vizitáltam; az már igazán elhanyagolható különbség, hogy az épület cégérén ma már más név áll és más embléma díszlik.