A gondviselés formái kiszámíthatatlanok. Úgy és akkor érkezik a segítség, ahogyan és amikor a legkevésbé számít rá az ember. Piero della Francesca anamorfózisa kapcsán már jóideje foglalkozom Federico da Montefeltrével. Éppen egy új könyvecskét rakok össze (újra a Typotexnél), amelynek a címadó tanulmánya (A tojás volt előbb) pont róla szól. A munka során sokszor megpróbáltam magam Montefeltre herceg helyébe képzelni; most végre tökéletesen sikerült. A szilveszteri focin kapok egy hatalmas könyököst a jobb szememre. Reccs, pukli, véraláfutás, egy darabig ki se látok, aztán amikor kilátok, a szivárvány minden színében pompázó látvány képeszt el. Éppen ilyen volt a hercegem is. Őt valami csatában érte valami hasonló atrocitás, neki is a jobb szeme bánta. Ezért van, hogy csupa olyan festmény készült róla, amelyen baloldali profilból látszik. Most már sokkal mélyebb empátiával írom le: Federico da Montefeltre egy hiú alak volt.
(Testhezálló feladat az új esztendőre: lerajzolni az urbinói herceget jobbról.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése