PARLAMENT

A magyar parlament épülete a második legnagyobb a világon (csak a kínai nagyobb). Csodájára jár ország-világ. Büszkén mutogatjuk a turistáknak; külföldi vendégek előtt vele dicsekszünk; a Budapestet bemutató albumok a Parlament fotójával kezdődnek. A Duna tükrében megduplázódó épület valóban lenyűgöző látvány.
A politikához kapcsolódó korrupció Magyarországon a rendkívül magas. (Kínát is megelőzzük). Az országgyűlési képviselők természetesnek tarják, hogy kivételezett emberek, nekik adó nélkül járnak költségtérítések, s hivatalból illetik őket olyan jogok, amelyekről az átlagos polgár nem is álmodhat.
Politikusaink nem hibásak. Egy különös pszichológiai jelenség áldozatai. A túlméretezett, túldíszített, funkciójának betöltésére alkalmatlan Parlament, ez az épület-gigász előbb-utóbb mindnyájuk személyiségét eltorzítja. Az Országház épületében dölyf-vírust kapott kormánytagok, képviselők és pártmunkások a politikai élet többi szereplőjét is tovább fertőzik. Az ilyesmivel foglalkozó tudósok pontosan ismerik a környezet hatását, tudják miféle változásokat eredményez a genius loci, s olykor megoldásokat is képesek ajánlani. Van amikor egy munkahely egyszerű átrendezése, a falak színének megváltoztatása kedvező hatással jár, olykor azonban drasztikusabb intézkedésre van szükség . Gazdag szakirodalma van a témának.

Javaslat (1)
A Parlament épületét le kell bontani, helyét föl kell szántani, be kell vetni. Nem csupán a bontás szimbolikus üzenete lenne rendkívül pozitív, hanem a területet mezőgazdasági művelésbe vonván a főváros felfuvalkodottságát, a lesajnált, mellékesnek deklarált vidékkel szembeni kevélységét is oldani lehetne. Új, a haza méretéhez és a feladat ellátásához illőbb házat, amikor majd az ország gazdasági ereje megengedi, zöldmezős beruházásként, Budapesten kívül kell építeni.

Javaslat (2)
Nagyméretű lakótelepi panelépületekkel jócskán el van látva az ország, a honanyák és honatyák hurcolkodjanak át egy Magyarország geometriai középpontjához közelebb eső város (Kecskemétet ajánlom) lakótelepére, a sivár környezetben amúgy is önértékelési problémákkal küzdő, magukat jócskán alábecsülő vidéki polgárok pedig költözzenek be a mostani országházba. A választásokat megnyerő párt vezére az új környezetben talán könnyebben szokna le a fennhéjázó „hatalomra kerülni” technikus terminusról, s tanulná meg a természetesebb és a feladatához illőbb „szolgálat” kifejezést.

Javaslat (3)
A Parlament jelenlegi épületébe kulturális intézmények költözzenek. Könyvtárak, galériák, koncerttermek lehetnének itt, s a két szárny két szimmetrikus végén a két Művészeti Akadémia kapjon helyet. Az épület jelképes átadásával és átvételével a közvéleményben végre tudatosulna a nyilvánvaló tény, hogy a nemzet kultúrája felette áll az aktuális politika parvenü intézményeinek, illetve, hogy a haza felemelkedése csakis a szellemi háttér megerősödésén keresztül lehetséges. Amíg a megfelelő helyszínt sikerül megtalálni, a képviselők otthonukból, laptopjukról, az interneten keresztül intézzék az ország ügyeit.

Megoldás
A logikus és demokratikus megoldás az lenne, hogy a képviselők egyszerű, vagy minősített többséggel szavazzák meg a költözést. Természetesen egyik sem képzelhető el. A hölgyeknek és uraknak, akiket már megfertőzött az épületből áradó kevélység, eszük ágában sem lesz saját maguk ellen szavazni. Mindegyikük abszolút kivételnek tartja magát, aki feddhetetlen. A dölyf-vírus legfőbb jellemzője ugyanis, hogy áldozata sosem észleli magán a fertőzöttséget.
Nincs értelme aláírást gyűjteni sem, mert ha összejönne megfelelő mennyiség, akkor ugyan kötelező lenne szavazni a kérdésben, de automatikusan az előző bekezdésben vázolt helyzethez jutnánk vissza.
Választások előtt áll az ország. Az előzetes felmérések szerint sok olyan új országgyűlési képviselőre lehet számítani, akik nem dolgoztak korábban a Parlament épületében, így személyiségük sem károsodott. El kell érni, ígérjék meg, hogy megválasztásuk esetén nem költöznek be a Házba, sőt a közelébe sem mennek…

… s a-haza-fény-rede-rűl!

Az Országház-problémához egyéb, igaz az iménti főbajhoz képest elenyésző gondok is társulnak. Az épület tükörszimmetrikus elrendezése a kétkamarás törvénykezéshez készült, a magyar országgyűlés azonban régóta nem így működik. A jelenlegi épület a főváros közepén van, diplomáciai küldöttségek által történő megközelítése nem oldható meg a városi közlekedés jelentős akadályoztatása nélkül.
A Parlament építészettörténeti jelentősége korántsem akkora, mint a híre. Az Országházzal egykorú, alapterületében azt meg is haladó Ferenc József Laktanya impozáns épületegyüttesét oly magától értetődő természetességgel robbantották földig néhány éve, aztán oly könnyed vállrándítással hagyták a romokat ebek harmincadjára, hogy szinte senkinek sem szúrt szemet. Ha volt is jelképes oka e rombolásnak (remélem nem csak az, hogy legelső kiállításom anyagát ott einstandolták főparancsnoki asszisztenciával) az alig mérhető a Parlament lerombolásából fakadó előnyökhöz.

(Ma délelőtt volt a Magyar Művészeti Akadémia szokásos évi közgyűlése, amelyen a kultúra és a művészeti élet jövőjéről szóló állásfoglalást fogadtunk el. A fenti szöveg tulajdonképpen az állásfoglaláshoz készült vázlat. Nem kell azonban megijedni, egyetlen betű sem került át a "hivatalos" irományba :-)