KÉSZÜL....

 ... a holnapi kiállítás. Köszönet Kallós Juditnak a rendezésért és a fotókért - meg az alábbi videóban alakított főszerepért.

PARADOXONOMETRIA

 

BODRUM...HALIKARNASSZOSZ

 

Bodrum, itt folytatódott a törökországi kiállítás-sorozat. A város ókori neve Halikarnasszosz volt, itt állt az ókori világ hét csodája közé sorolt mauzóleum, Mauszólosz perzsa király síremléke. Noha a 19. század közepén kiásott maradványok zöme a British Múzeumban van, a helyszín is impozáns. És a környék. Leírom, míg el nem felejtem az egy hetes csatangolás helyszíneit. Gümülsük: a félsziget legnyugatibb pontján volt a szállodánk, mivel a száz méterre hullámzó tenger csak 19 fokos, így többnyire a szálloda medencéjét használtuk. Kızılağaçban, Sehnaz műterme közelében, állítólag a környék legjobb strandján azért tettünk egy tíz perces próbaúszást. Brrrr… viszont kristálytiszta víz. Egy előadást tartottam az anamorfózisokról a Muğla Sıtkı Koçman University művészeti fakultásán, illetve ugyanott másnap a Kemál a kiállításon szereplő művészeket mutatta be – mivel csak én voltam ott személyesen, engem egy kicsit részletesebben.  Maga a kiállítás egy Yakaköy nevű településen volt, a bodrumi félsziget közepe táján, viszonylag nagy érdeklődéstől övezve.

KÜTAHYA... AIZANOI

Hogy a törökök mennyire élvezik az öt magyar képzőművészt bemutató kiállítást, azt legföljebb sejteni lehet, az azonban biztos, hogy a két magyar, aki az öt közül személyesen is részt vesz a tárlatokon (Kőnig Frigyes és jómagam), remek élményekkel gazdagszik. Ezúttal a kétszázezres, középnagynak számító város, a Nyugat-Anatóliában található Kütahya (görögül Kotiaion, a római korban Cotyaeum volt a neve) volt a célpont. A város egyetemén rendezett kiállításról nincs mit mondani, az anyag ugyanaz, mint Rodostóban, illetve Nevşehirben volt, inkább az egyéb látnivalókról írok, illetve azokról mutatok képeket. 1850 és 1851 között itt élt az emigráns Kossuth és a vele tartó szabadságharcosok egy csapata. Az ő memoárjaikat (Battyány Kázmér, Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Perczel Miklós) olvasgatva készültem az útra. A ház, ahol Kossuth feleségével lakott, ma szépen ápolt múzeum, igaz a „vezetés” nem oly nagyszerű, mint Rodostóban, ahol az érdeklődőket tájékoztató bej kifogástalan magyarsággal mesél, s lehetetlen olyat kérdezni tőle, amire ne tudna válaszolni. Meglepő dologra hívta fel a figyelmünket egy váratlanul felbukkanó fiatal építész, aki a környéken dolgozik. Egy szomszédos bontás során földalatti folyosókra bukkantak, amelyek az egész környéket behálózzák, s a közeli várba is fölvezetnek. Kossuthék idejében is ott voltak már, persze azt, hogy a magyar emigránsok, vagy osztrák üldözőik használták-e a mélyben húzódó titkos útvesztőket, azt nem tudhatjuk. 

A másik helyszín meglátogatására viszont nem készültünk, sőt nem is tudtunk róla. Aizanoi (örögül: Αἰζανοί, latinul Aezani), egy közeli fríg település kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban. A római korban fontos központ volt, amit sok maradvány tanúsít,  köztük egy Zeusz-templom. A majd’ kétszáz éve kezdett ásatás ma is folyik, a török régészek vezettek körbe, s szinte magunk voltunk – néhány szelíd házőrző társaságában – a csodás területen. 

Kütahyában a művészek leginkább kerámiafestéssel múlatják az időt (vagy nekünk volt szerencsénk csak kerámiafestővel találkozni), ők viszont a kiállításunkra, illetve az előadásunkra is eljöttek: Hamza Üstünkaya és Mehmet Gürsoy.

 

 

MEGHÍVÓK...

 

A PLAKÁTOKRÓL MEGINT...

"A plakát curriculum vitae-jébe nem csak az tartozik bele, hogy megrajzolják, kinyomtatják, fölragasztják, hanem az is épp olyan alapvető, hogy, átragasztják, lefestik, vagy leszaggatják." 

Vajon miért jutott eszembe ez a 8 éve tartott előadás? Kattints IDE!

MAGYAR HIMNUSZ A "VENDÉG" SZEKTORBAN.

Magyarország - Törökország 1:0 - Kemal és Attila társaságában. Azért ne aggódjatok, a baráti meccsen baráti volt a hangulat, a török szektor is vigyázzba vágta magát himnuszunk alatt, és a végén tapsoltak is, igaz én meg egy kis "hazaival" kínáltam őket, azzal a díszcsomagolású tökmaggal, amit Nevşehir kormányzója ajándékozott nekünk egy hete az ottani kiállítás után.