RETROSPECTIO I:

 

Szokás az év végén visszatekinteni, mi volt a legjobb, a legrosszabb, mi volt az, amit jobb lenne elfelejteni és mi az, amire szívesen emlékszem vissza. Szakmai szempontból a Füreden, március végétől június végéig tartó kiállítás volt számomra az év legjelentősebb eseménye, annyira fontos, hogy nem is tudnék elfogulatlanul írni róla, de szerencsére erre nincs is szükség, mert a kiállítás kurátora, Török András megtette ezt. Vademecum Newsletter nevű kulturális naplójában minden érdeklődő visszanézheti: a 980-es számú jegyzetet keressék, ám ha esetleg lenne valaki, aki nem követi a Vademecumot, annak kedvéért idemásolom András szövegét.  

Milyen lett Orosz István kiállítása?

Saját portékát dicsérni a legnagyobb illetlenség, most mégis megteszem. Március 22-én megnyílt Orosz István kiállítása a balatonfüredi Vaszary Galériában. Persze, csak nagyon kis részben saját a portéka, a kurátor teljesítménye talán, ha 5-10 százalékot tud hozzáadni a művészéhez. Különösen, ha a művésztől származott az alapötlet: ne időrendben, hanem motívum, illetve műfaj szerint csoportosítsuk a műveket.

Balatonfürednek nem csak a kulturális programja, de intézményrendszere is gazdag. A Vaszary Galéria egy FüredKult nevű ernyőintézmény tagja, ha jól számoltam, tizenegy kisebb-nagyobb intézmény tartozik ide. S bár a szállingózó hírek szerint 2025-ben a 14 ezer lakosú városnak 400 millió forint szolidaritási adót kell befizetnie, egyiket sem akarják bezárni, legalább is eddig nem hallani ilyesmiről.

Azért is jó lett a kiállítás, mert ez a fajta művészet pontosan ide való, Vaszary Kolos egykori nyári pihenővillájába. A művek és a helyiségek mérete éppen jól illenek egymáshoz. 5-15 mű termenként. (Lehetetlen tárgyak, paradoxonok, kettős jelentésű képek.) Akinek van türelme ilyesmihez, az kölcsön nagyítóval is bogarászhatja a rézmetszeteket.

Ahogy végighaladunk a földszinten, egyszer csak beszűkül a tér, majd egy másik épületszárnyba vezető átjáró után ismét kitágul – két teremben a művész plakátjaiból tekinthető meg bő válogatás. A legfeltűnőbb helyen leghíresebb műve, a Távárisi kányec plakát kapott helyet, amely a művész szerint már mindenkinek a könyökén jön ki... A tárlatvezetésén István hosszan mesélt az In Memoriam Albert Razin című plakátjáról, amely a kis nyelveket ellehetetlenítő orosz nyelvtörvény (bizony, ilyen is volt!) ellen tiltakozó, udmurt anyanyelvű filozófus és aktivista, Albert Razin emlékére készült. Ő 2019-ben Izsevszkben, az udmurt fővárosban a nyelvtörvény elleni tiltakozásképpen felgyújtotta magát, így halt meg.

Az emeletre érve egy hosszú életrajz fogad minket – ebben olyan frivol elemek is szerepelnek, mint hogy mikor kezdett a művész bajusza kinőni, mikor találkozott első ízben Török Andrással, mikor lett gólkirály a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornán stb. Ide, az emeletre kerültek a művész ínyenceknek való alkotásai. Itt van a rinocérosz-terem, benne az egészen különleges Lisszaboni teknő című szoborszerű alkotással. Az anamorfózis teremben olyan grafikákat láthatunk, amelyek igazi jelentésüket csak egy rájuk helyezett krómhenger palástján nyerik el. Itt veszhetünk el a tükörlabirintusban, amelyben két tucat kettős jelentésű koponya között bolyonghatunk. A vetítőteremben pedig Orosz István rajzfilmjeit láthatjuk végtelenítve, köztük két fontosabb portréfilmmel. És van egy olvasósarok, ott átlapozhatók Orosz István verses-, novellás-, esszékötetei és két eddigi regénye is. A kiállításon a művész összesen 219 grafikai alkotása, 10 rajzfilmje és 20 könyve szerepel. Száznál több (!) eddigi egyéni kiállítása közül, ez az egyik legalaposabb válogatás.