Pandémiás időkben nyilván jobban pörögnek a közösségi oldalak. Az Utisz Blog mellett, ami már túl is van a tízedik születésnapján csináltam egy Utisz oldalt a facebookon meg egyet saját név alatt. Elő-előfordul, hogy egy blog jegyzetet megosztok a facebookon is, ahol sokkal többen látják, olvassák, kommentelik. Már jó ideje észrevettem, hogy István Orosz néven működik egy úgynevezett hivatalos oldal is a facebookon, művészoldal, „@istvanoroszofficial” van a feljéc alá írva, ahol ugyan többnyire az én munkáim jelennek meg, de nekem nincs közöm hozzá. Nem én választom ki, mi jelenjen meg, és ami megjelenik, azt kitörölni sem tudom. Nemrég egy ismerőssel beszélgetve szóba került az oldal. Valamit látott ott, rákérdezett, és én nem tudtam miről van szó. Gyanítom, hogy nem csak ő, hanem az oldal látogatóinak többsége azt hiszi, én üzemeltetem az „Orosz István Művészoldalt”. Hát nem! Különösebb okom zsörtölődni nincs, mert voltaképp jó szándékú a számomra ismeretlen szerkesztő tevékenysége, akár meg is köszönhetném neki a kéretlen népszerűsítést. (Ma, amikor rákattintottam, 11 090-nál járt a tetszésnyilvánítók száma, amit magamtól nyilván sosem tudnék elérni) Persze ha arra gondolok, hogy vannak, akik velem azonosítják, akkor azért valami szégyen féle is átfut rajtam. Ennyire nyomulós talán mégsem vagyok. Na mindegy, okosabbat úgysem tudok tenni, mint hogy ideírom még egyszer, NEM ÉN VAGYOK Ő. (Ja, és ha olvasod/olvassa/olvasni tetszik ezt a jegyzetet, esetleg „privátban” kontaktálhatnánk. Kösz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése