1867. augusztus 12-e volt, fülledt nyári délután. A
Skorpió jegyben (akárcsak én) született író fölállt egy székre, hogy jobban lássa a fönti
képet, a hosszú festményt, amelyet újra megmutatok itt az írás alatt. A halott
Krisztus! Tizenöt-húsz percig nézte a hullát teljesen mozdulatlanul. A felesége
memoárjában olvastam, aki aggódott, hogy kiújul férje epilepsziája, ráadásul megbüntetik
a furcsa viselkedésért, mert abban az országban mindenért büntetés jár. Majd‘ százötven évvel
később jártam a múzeumban, nem kellett székre állnom, úgy látszik lejjebb
akasztották a festményt (vagy az író volt nagyon alacsony?) és megpróbáltam én
is kizárni mindent, csak a képre koncentrálni legalább negyed órán át. A követ
és a fáraó című könyvemben írtam is erről. Ott az író neve is szerepel, ami
a mai feladványnak választott múzeum kitalálásában is segíthet... Talán.
1 megjegyzés:
Basel Kunstmuseum. A sors úgy hozta, hogy itt már többször jártam.
Megdöbbentő a Krisztus kép.
Megjegyzés küldése