Torokfájás, légszomj, száraz köhögés,
Tél vége tájt ez tök természetes.
A kormányinfót nézem, míg előttem
Kihűl a zacskós hagymakrémleves,
S a prolongált káposztás cvekedlit
Se kívánom se édesen, se sósan,
(a só is, tessék, azért jön a versbe,
Hogy rímelhessek rá: depressziósan.)
Valami szplín, de nevezhetjük, mindegy,
Dögvésznek és/vagy melankóliának,
Bölcs vírusok a homloküregemben
Buta eszmékkel nyíltan összeállnak.
Köd száll, keksz roppan, aszpirin pezseg,
Bőrözve hűl a sűrű tejbekása,
Mi megesik, az mind valószerűtlen,
S mit képzelek: a lét mellékhatása.
Cseppfertőzéssel terjed a sok rémhír,
Évszakfüggő csak, biztatom magam.
Ha lenne torkomra végre medicina,
Észrevenném, hogy a haza bajba’ van?
2 megjegyzés:
Jobbulást!
Gyakran órákig bámulom e gyönyörű maszkos rajzokat, de most a rímhírek láttán a gyomrom-szívem-torkom kissé összeszorul.Gyógyulást, mielőbbi jobbulást kedves István!
Megjegyzés küldése