A Kuruclesin jött lefelé. Én a keskeny járdán szemben.
Azon a részen nincs is a túloldalon járda. Egy másik álmomban is találkoztam ott egy halottal, de már nem emlékszem, kivel. Messziről láttam, hogy ő az. Azt
hiszem, nem vett észre, nem is nézett rám, tovább haladt volna, úgy kellett
rászólnom: Zsolt! Te nem haltál meg? Dehogynem felelte nyugodtan. Fiatalabb
volt, olyasmi, mint itt a fényképen, de azért szürke volt az arca, sápadt, mint
a halottaké. Értetlenül néztem rá, Indult volna lefelé, a mellére tettem a
kezem, hogy várjon, valamit kérdeznék még, de nem jutott az eszembe semmi. Ő
szólalt meg. Van egy unokád, ugye. Folytatta, de valami zaj támadt, nem értettem,
pedig üres volt az utca. Mit mondtál? A szeretet, felelte kissé türelmetlenül,
mit nem lehet ezen megérteni? Indult, én meg azt gondoltam, hogy kitalálhatott
volna valami kevésbé giccseset is, ha már meghalt. Ha már úgyis mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése