2020. január 27., hétfő

A KURUCLESIN...


A Kuruclesin jött lefelé. Én a keskeny járdán szemben. Azon a részen nincs is a túloldalon járda. Egy másik álmomban is találkoztam ott egy halottal, de már nem emlékszem, kivel. Messziről láttam, hogy ő az. Azt hiszem, nem vett észre, nem is nézett rám, tovább haladt volna, úgy kellett rászólnom: Zsolt! Te nem haltál meg? Dehogynem felelte nyugodtan. Fiatalabb volt, olyasmi, mint itt a fényképen, de azért szürke volt az arca, sápadt, mint a halottaké. Értetlenül néztem rá, Indult volna lefelé, a mellére tettem a kezem, hogy várjon, valamit kérdeznék még, de nem jutott az eszembe semmi. Ő szólalt meg. Van egy unokád, ugye. Folytatta, de valami zaj támadt, nem értettem, pedig üres volt az utca. Mit mondtál? A szeretet, felelte kissé türelmetlenül, mit nem lehet ezen megérteni? Indult, én meg azt gondoltam, hogy kitalálhatott volna valami kevésbé giccseset is, ha már meghalt. Ha már úgyis mindegy.

Nincsenek megjegyzések: