(Babits Mihály parafrázis)A perspektívák folyosóján
árad tovább, tovább a fény,
zuhog az oszlopok során,
árnyékra lelni nincs remény.
Ömlik, dől, árad és szakad,
szikrázó kvantum őrlemény,
űz, követ, elébed szalad,
körülvesz, hozzád idomul,
úgy érzed, belőled fakad,
minden távlattan felborul,
egy bibliai, messzi város
pulzál az éjben valahol.
Ívek, kövek, balusztrádos
korlátok és párkányzatok.
Minden törvény oly talányos,
s mindegyik sor csak új titok.
Mint mágnespatkó reszelék
rendeződik a pólusok
mentén a táj, a teremtés
előtti pillanat lehet,
a sík fölött a karcos ég,
mint nukleáris por lebeg.
Sejtburjánzás a növő Hold,
Galaktikus tükörlelet,
minden színt egyszerre kiolt.
Lüktet, akár egy költemény
a most mögött a lesz s a volt.
Zakatol az ívek során,
tovább, tovább, a fény, a fény
a perspektívák folyosóján…
(s megint előröl)
(A fénykép a szekszárdi Babits-házban készült, a szobrot Farkas Pál készítette). 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése