Peking, egy hét, amelynek mindkét végét
lecsippenti a hosszú repülőút. A magyar képző- és iparművészeti kiállítás,
illetve a megnyitót követő szimpózium miatt vagyok itt (előadásom provokatív
kérdésfelvetése, hogy tudniillik Kínából vagy Európából ered-e a tükrös
anamorfózis, nem nagyon hozza lázba a pekingieket), de marad idő egy kis
csavargásra és három turistalátványosságra is. Kivisznek a Nagy Falhoz (sajnos
pont oda, ahol három éve már jártam), meglátogatjuk a Ming dinasztia
temetkezési helyét (itt is jártam, de sírokhoz vezető szoborsétányt - Szellemek
útjának nevezik – most jártam be először) aztán, már a hivatalos programból
meglógva négyen (Farkas Ádám, Benkő Imre, Magyar Zsuzsi) eltaxizunk a Nyári
palotába, a hozzá tartozó kerthez és mesterséges tóhoz, ami állítólag Hangcsou
Nyugati-tavát utánozza (legelső kínai utazásom során épp annak a tónak a
partján laktam). Különösen az utóbbival nagy szerencsénk van: még nem indult be
a turistaszezon, viszonylag kevés a látogató közt csatangolhatunk (zömmel
helyiek, akik alaposan megnézik a fehéreket, sőt minduntalan közös fényképezkedést
forszíroznak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése