László nap van. Apám három könyvét veszem le, csak
úgy találomra az egyelőre még rendezetlen polcról. Féja Géza: A régi
magyarság. A magyar irodalom története a kezdetektől 1772-ig. A beírás szerint szorgalma
jutalmául kapta 1941. Június 25-én – majdnem a névnapján – a beregszászi M. Kir.
Állami Gimnáziumban. Tizenhat éves volt. Vajon sejtették-e, hogy
irodalomtörténész lesz belőle, és vajon ő tudta-e? A következő könyv Csoóri
Sándoré: Felröppen a madár. 1956. október 2-án dedikálta Csoóri „őszinte
rokonszenvvel.” Apám így idézte föl azt a napot: „Október 2-án irodalmi ankét volt
Kecskeméten a TTIT-ben Sánta Ferenc és Csoóri Sándor részvételével. Én elnököltem.
„Őszinte hangú, őszinte szavú, rég áhított beszélgetés volt ez” – írta másnap a
Népújság. Letartóztatásom után azzal
vádoltak, hogy egy kérdésre válaszolva tagadtam a szocialista realizmust, s
ezzel szovjetellenes hangulatot keltettem.” A következő könyv Thomas Mann
regénye, A kiválasztott. „A távollévő kedvesnek nagy szeretettel, Éva.” A dátum
1957 karácsonya. Éva anyám neve, a távollét oka pedig az előző könyvhöz fűzött
jegyzet alapján talán már ki is következtethető: apám abban az évben a kecskeméti
városi börtönben karácsonyozott, vagyis Thomas Mann kezemben tartott könyve – alighanem alapos
átvizsgálást követően – megjárta „tanár urak celláját”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése