A NAGY KAVICS ...

Szöul – 14 éve már megfordultam itt, az első koreai plakátbiennále anyagát zsűriztük Fukuda Shigeo sannal, Luba Lukovával, Marina Langer-Rosával és Koo Dong-Joval. Akkor sokkal több idő jutott a városnézésre, mert a mostani AGI Kongresszus, illetve a kongresszust megelőző AGI Opennek nevezett nyilvános előadássorozat mellett nem sok szabadidő marad. Szerencsére a város új látványosságát, a Dongdaemun Design Plázát (DDP) ha akarnám sem tudnám kihagyni, lévén itt, a Nagy Kavicsban zajlik a mi eseményünk is. Első ránézésre egy megdöbbentően nagy földre szállt UFO, amit azonban elég gyorsan meg lehet szeretni. Úgy látszik a szöuliak is így vannak vele, mert hamar belakták a két éve átadott épületet. Árusok népesítik be az amőba formájú üres tereket és vendéglők asztalai sorjáznak a lebegni látszó ívelt formák árnyékában. Esténként zenei események, vetítések, performanszok. Az iraki Zaha Hadid talán legutolsó épülete lehetett. Alig több, mint egy éve láttam a pekingi melltartót (hivatalosabban Galaxy Sohot), de ezt valahogy hamarabb megszerettem. Talán a természettel való szervesebb kapcsolata miatt és azért, hogy nem akar a parkosított területek fölé emelkedni, sőt a nagy kavics tetején füves domborulatok is helyt kaptak. Ja, majd’ elfelejtettem még egy rokonszenves momentumot: a Dongdaemun egy futball-stadion helyére épült!!! Azt már kevésbé vidáman jegyzem ide, hogy Zaha Hadid a pesti Szervita tér borzasztó parkolóháza helyére is tervezett egy kavicsot, ráadásul a szöuliak kavicsát jóval megelőzve, de a városvezetésnek valahogy sok volt a hölgy extravaganciája.

Paju Book City, a harmadik napra felkínált kirándulási lehetőségek közül ezt választottam és nem bántam meg. Az újonnan létrehozott város Szöultól északra, a demilitarizált határzóna közelében van (a másik lehetőség éppen az északi szomszéd meglesését kínáló izgalmas határsáv lett volna, de az oda induló buszra már nem volt hely). A kongresszushoz kapcsolódó attrakció Ahn Sang-soo iskolája volt, a 2012-ben alapított PaTI (Paja Typography Institute), de az egész város kalaplengetésre méltó kaland minden bibliofil számára. Könyvkiadók, nyomdák és más könyvekhez kapcsolódó létesítmények koncentrátuma néhány négyzetkilométeren. Az érkezésnél friss alma főtt tojással. Egy óriási könyvtárral (Open Library) indult a program, Borges Bábeli könyvtára jutott eszembe a szédítő polcsorokról, melynek közepén egy soktermes kiállító helyiségben Lu Jingren fogadott minket, hogy körbevezessen. Életmű kiállítás elképesztő mennyiségű megvalósult könyvvel, illusztrációval, plakáttal, alkalmi nyomtatvánnyal és tipográfiai experimentummal. Grafikai színvonal, minőségi kivitelezés, tökéletes anyagválasztás. Mintha az ár nem számítana. Szomorúan jutott eszembe, hogy legutóbbi könyvünk azért lett műnyomóra nyomtatva, hogy fele annyi költséggel megússzuk. A könyvtár közelében egy ólom- és fabetűs régi nyomdát szereltek föl, a szedőszekrényekben koreai fontok sorjáznak, de különben minden úgy történik, ahogy egykor az Iparművészeti Főiskolán tanultuk, illetve ahogy Sopronban az AMI-ban is megpróbáltuk meghonosítani.  Ahn iskolájában sok emeleten keresztül zajlik az élet, több AGI member meghívott tanárként irányítja a kurzusokat (én is kapok egy ajánlatot, majd meglátom, lesz-e még erőm visszatérni) és vidám koreai és külföldi hallgatók iparkodnak az asztaloknál. A menzán mi vendégek is szorgoskodunk: itt az a szokás, hogy mindenki maga mosogat.