2016. június 10., péntek

HORKAY-PLAKÁTOK



Igen – igen! Vagy hogy szemernyi nosztalgiával elegyítsük kifogástalannak már a hőskorban sem nevezhető nyelvemlékeinket: da-da. Tom Stoppard Travesties című színművének egy burleszk jelenetében az orosz bolsevik, Vlagyimir Uljanov és a román költő Tristan Tzara egy zürichi könyvtárban, vagy tán épp a Cabaret Voltaire-ban, ki emlékszik már, véletlenül összecserélik az aktatáskájukat, és bár az első blikk az értetlenkedésé, hamarosan megérinti őket a szerendipity kacajos íncsiklandása. Szerencselelet. Ha a jelenetet továbbfűznénk, kiderülne, hogy a kommunizmusnak nevezett, és nagynak képzelt generációnkhoz oly pikáns élményeket rendelő valami voltaképp bájos diáktréfa volt, übüista csínytevés, szórakoztató kultúrblöff, a dadaizmus nevű műtörténeti fejezet viszont véresen komoly társadalmi dráma, bélkiontó iszonypetárda, univerzumrengető anarchiabomba. Tőrőlmetszett szupergulág. És dolgozatunk tárgya, Boldogságos Horkay István továbbcsavarintja a jelenetet, nincsenek (nekünk se legyenek) kétségei, hogy az elhivatott dadaművész Lenin (Woland professzorként tessenek ráismerni) és elszánt (álszent) követőinek ábrázolhatatlan leglényegét (a kisbajszú sörpuccsost és a nagybajszú grúzt ki ne hagyjam) a plakát jelenítheti meg legautentikusabban, egyedül a plakát, a pLaKáT, a PLAKÁT, ami – Kurt Schwitters fejbeütős fabetűivel szedem (kövér Bodonival), hogy megértsék Brüsszeltől Alcsútig – új virágkort ér meg. Legalábbis felkent mesterünk sokértelmű opusain. Lautréamont boncasztalán tortapapírra tétetik az irgalmas Jézus átdöfött szíve, Infernó, hetedik kör, kitinpáncélba zárt püspöksüveg. Cirokseprű dámaköntösben, kékszakáll az álarcosbálban, speedballing  Basquiat, szitakötőszárny és empiriokriticizmus. Prince of Denmark transzparens koponyametszete. Digitalizált szívritmus: Jorick morzeüzenete. Braguette. Möszjő Braguette. Hímvessző elhelyezésére való páncélozott nadrágtoldalék. Látványslicc. Rinótülök mint napóragnómon. Zsebórában ketyegő üvegszem. Üvegszel. Üvegszünk együtt. "Andaxin kisasszony finom fehérben rizsporoz, parókás gavallér bájolva oroz (mulatt-mulat) szoborfehér nő mereng, hallik a menüett An–Daxinban." A password: abecedárium. H. I. úr kollázsherceg X-ben (X = Rév-Buda-Fülöp-Pest) plakátról plakátra lépeget. Szimmetriáról aszimmetriára lépcsőz. Nem kell tovább suttogni, Szezám… Léna Roselli Galéria … tárulj!  
(Elhangzott Horkay István kiállításának megnyitóján Budapesten, a Léna Roselli Galériában, a fényképet Arthur Nikisch készítette, ide kattintva pedig "élőben" is követhető.)

Nincsenek megjegyzések: