HALÉJDAL

Ez a legmélyebb német vers.

A kijelentés érvényét az sem nagyon kérdőjelezi meg, hogy maga a szerző állítja róla, Christian Morgenstern, legföljebb a szó – „legmélyebb” – köré idézőjeleket gondolunk. Egyetlen magyar fordítását ismerem csak, Szabó Lőrincét, aki tartalmi és formai szempontból is oly pontosan adta vissza a Fisches Nachtgesangot Hal éji éneke címmel, hogy hosszú időre elvette a többi fordító kedvét. Más nyelveken sem ismerek pontosabb fordítást, bár szellemesebbet igen, Max Knight angol verziója a Fish’s Night Song, noha kevésbé hű az eredetihez, kétségtelenül elegánsabb Szabóénál. Hosszas elemzés után arra jutottam, hogy a Knight-féle megoldás (ma már inkább félmegoldásnak hívnám) is javítható, ha az általa alkalmazott félfordítás (180 fok) helyett teljes (360 fokos) fordítással próbálkozunk. Elkezdtem dolgozni a témán, az első lépések máris reménykeltőek.           
A főleg angolszász körökben terjedő kortárs trendet is megkíséreltem követni, hogy tudniillik kötött formák helyett ritmus és rím nélküli prózában fordítanak, de a sortörések feloldása nyomán a vers épp azt a mélységét veszítette el, amelyet Morgenstern oly alapvetőnek tartott. Megpróbálkoztam a keleti verselés függőleges prozódiájával is (a költemény haikuszerű tiszta természetessége inspirált erre), ebben ugyan megmaradt a mélység, sőt fokozódott, eltűnt viszont az a jelképesség, amely a befoglaló forma asszociatív tartalma révén (ezüsthíd, halott hal) oly fontos elem.
A továbbiakban közölt kísérletek, noha még távolabb állnak az eredetitől és a klasszikus értelemben vett fordításhoz sincs sok közük, mégis úgy érzem, egyfajta értelmezési lehetőséggel tágítják (bizonyos értelemben persze szűkítik) a vers üzenetét. A hosszú és rövid szótagjelekből komponált, alighanem csak képversnek szánt formációt egy időmértékes strófaszerkezetként fogtam föl, és szavakkal töltöttem meg. A továbbiakban Morgenstern-strófának (hal-stanza) nevezett forma sorképlete a következő. 1-2: daktilus, 3: molosszus, 4: proceleuszmaticus, 5: molosszus, 6: proceleuszmaticus, 7: molosszus, 8: proceleuszmaticus, 9: molosszus, 10: proceleuszmaticus, 11: molosszus, 12-13: anapesztus.

ˉ

˘ ˘

ˉ ˉ ˉ

˘ ˘ ˘ ˘

ˉ ˉ ˉ

˘ ˘ ˘ ˘

ˉ ˉ ˉ

˘ ˘ ˘ ˘

ˉ ˉ ˉ

˘ ˘ ˘ ˘

ˉ ˉ ˉ

˘ ˘

ˉ

*

mek-

kora

éjjel vár

zokog aki

ott künn jár

feketeru-

hában már

lepereg a

ősz és nyár

keresi a

társát tán

kire

vár?

*

haj-

nali

csillagfény

felesel a

tó tükrén

madarai

árnyékát

befedi a

tél és át

szinezi a

tájat mely

oda

már

*

hullj

ki az

éjből hát

a fekete

hold fenn járt

te akire

emlékszem

ki leszel a

szívemben

ki vagy akit

álmodtam

ide-

gen

*

hull

ki az

álomból

kigurul az

éjfél már

a fekete

hold fenn jár

tele vele

szív és szem

ki leszek a

festményen

ki va-

jon?

*

éj-

jeli

énekszó

ha valaha

meghallak

noha soha

nem látlak

elakad a

szív bennem

zene zene

szó kép hang

szere

nád

*

Éj-

szaka

felleg jő

gomolyog a

könnyerdő

ha aluszol

álmodba’

betakar a

paplanja

betakar a

fuldokló

zoko

-gás

*

tá-

tog a

tó mélyből

a fekete

mélységből

de a szava

nem hallik

föl ahol a

fényt őrzik

oda hol a

csillag jár

s a ha-

lál

*

Éj

vize

habhajlánc

zene szine

hold lobban

szirom ize

pikkelytánc

fülel a fa

álmodban

uszonyiszony

és lúdvérc

szisze-

gély

*

sűr-

patyi

bánharták

micsunyima

tűdhágy korr

gyi sü pöle

cá getty lák

hala juga

szűrlaktyór

sehinyemi

állonkvíz

mele-

síz
*

xó-

mie

hímszillér

ilyalali

khrúrákoss

übüd öbe

mélytózsémb

ebi sebe

vérszárnyér

ünixin a

bord ó drob

hali

nyögd

*

ó

aja

láhóhál

edarade

tarpúprat

uszonyoszu

pilkkékkipp

dalahalad

oldéxédlo

erözsöre

allólla

ava

hó