Halszoknyában, halingben
halkisasszony belibben,
mórikál és táncikál,
malac verseket citál,
lábujjhegyen halandzsál,
színes szerpentint dobál,
tombolája mindig nyer,
ezüstpénze halpikkely.
Hal (vagy halnak öltözött)
paralel tükrök között
száz alakban pont felém
miért jössz te, éppen én
volnék, akit keresel?
pulzál, dobol, felesel
halántékomon egy ér:
ne még, lükteti a vér.
A halalak elém áll,
hallak mondom, de csak vár,
(halogatja még talán)
csak áll, csak áll, csak álldogál,
csak tátogat, de nem beszél,
halszájából fúj a szél,
halszeme már nem kacag,
könnyei patakzanak.
Mire vársz te halleány,
ahogy állsz, merő talány,
háló-arcod halovány
s szemed tükrében a bál,
haladéktalan megáll.
(Épp hölgyválasz lenne tán,
azért jöttél halleány?)
Értem jöttél, értem én,
értem: értem, nincs remény,
ha elém egy hölgyhal áll,
s táncba szólít a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése