A WOCHE

Kiel, nyáron is felhős, szeles kikötő. Az északi kapu a jeges tengerek felé, (a Balti tengert az Atlanti óceánnal összekötő csatorna keleti bejáratánál), bár most mindenkit meglepve éppen kisütött a nap. Talán azért, mert kezdődik a legnagyobb német vitorlásverseny. Sőt állítólag ez a világ legeslegnagyobbja. A Woche. A verseny grafikai arculatának megtervezésére pályázatot írnak ki minden évben. Valamikor a negyvenes évek vége óta így szokás, Juhász Marci (akit megnyertem munkatársnak), vett is egy könyvet, amiből kiderül, kimindenki csinált már Woche-plakátot. Öt grafikust hívnak meg mindig a pályázatra, és nekik ötüknek részt kell venniük az előző évi versenyen, hogy ráérezzenek a hangulatra. Hát ez most az a bizonyos előző. És az a bizonyos hangulat. Alighanem a Woche-feeling része, hogy mire ide érek az írásban, már szakad is az eső, ami persze a mindig és mindenütt egyforma erővel lüktető (és harmadnapon már egy kicsit idegesítő) fesztiválzenét egy pillanatra sem akasztja meg. A design kiinduló pontja még mindig a sokszor eltemetett és sokszor feltámasztott plakát, és persze a plakátgrafika különféle redukciói törülközőn és szívószálon, sapkán és zászlón, bögrén és világítótornyon, fagylalttölcséren és kitűzőn, babakocsin és névjegykártyán, fülbevalón és harisnyakötőn, nyakkendőn és jegyzettömbön, abroszon és esernyőn, kulcstartón és popkornzacskón, karórán és biciklin, újsághirdetésen és tísörtön, autófestésen és vitorláscipőn, utcabútoron és tetováláson, levélpapíron és kutyaruhán, sálon és csészealjon, párnahuzaton és borítékon, reklámszatyron és belépőjegyen, lámpaernyőn és tornazsákon, sörnyitón és focilabdán, biciklipumpán és mentőövön … A regattára hivatalos egységek mellett vitorlások százai futnak ki a Wochénak helyt adó tajtékos vizekre, köztük cikázik a grafikusok kétárbocosa, az „Inkarnacion” is; később végigbringáztatják velünk a csatorna partjait is (22km), mert úgy látszik a Hertul-túra óta a biciklizés a grafikdizájn események természetes velejárója lett. Persze a Woche sem überelheti a foci EB-t, elcsitul a tenger, kiürül a város, még a zenekarok is takarékon lángolnak, amikor a németek pályára lépnek, és természetesen, ahogy szokták, továbbjutnak, s ahogy szoktak, jókora szerencsével teszik ezt, így a lógó orrok vitorlásversenyét egyelőre nem kell megtapasztalnunk.

Apropó, ha már Kielben vagyok, idekapcsolom egy tavalyi esszémet a Hitelből. A címe: A kielről meg a kultúráról.

 …