Június 19-én New Yorkban, az Anthology Film Archives egyik mozitermében bemutatják az Ah, Amerikát. A hamburgi repülőtér várójában ért utol a kérés, írnék egy rövid üzenetet a nézőknek. Kedves barátaim, a film, amelyet hamarosan látni fognak, majdnem harminc éves. A nyolcvanas évek elején Babits Mihály Mozgófénykép című verse alapján írtam egy forgatókönyvet – „Ah, Ámerikába, csak ott túl a tengeren ott van az élet, / Ah Ámerikába miért nem utazhatom én soha véled …” aztán, sok eldobott és újrakezdett változatot követően ez a terv nőtte ki magát az „animációs dokumentumlegendává”, amelynek az anyagait Dániel Ferenc barátommal gyűjtögettünk és dolgoztunk át mozgóképpé. Ahol elfogytak a valódi dokumentumok, az írott, rajzolt, fényképezett és forgatott dokumentumok, ott lépett be az animáció, amely hol a fikciót, hol a rekonstrukciót helyettesítette. A huszadik század elején kivándorolt honfitársainkról szólt a film, de amikor készült, szinte minden alkotó és néző tudatában megjelentek az ötvenes évek óta folyamatosan zajló disszidálási hullámok is. Ma már furcsa elképzelni, de amikor a filmen dolgoztunk, eszünkbe sem jutott, hogy ki kellene mennünk Amerikába. Hogy szükséges lenne igazi kivándorlókkal is találkozni, igazi helyszíneket is felkeresni. Az akkori körülmények közt ez szóba sem kerülhetett. Különös fintora a sorsnak, hogy most, miközben Önök ezt a néhány mondatomat hallgatják, éppen Amerika, sőt talán pont New York fölött repülök át egy Európából Mexikó felé tartó repülőn. Szeretettel köszöntöm mindnyájukat a magasból és szép, tartalmas estét kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése