VALAKI

Valaki él a képzeletemben,

Elképzelem, milyennek képzel engem,

Azt hiszi, hogy az egyik életemben

Én voltam ő és verset írt helyettem.

***

Egy páratlan évszázad közepén forradalmak söpörtek végig a földrészen. A forradalmakat, ahogy az már szokás, hamarosan leverték. Vérbe fojtották, vagy a vezetőket fondorlatos ígéretekkel jobb belátásra bírták. Csak egyetlen nemzet, a kontinens legkisebb népe tartott ki. Mozgalmuk szabadságharccá szélesült, és másfél évig küzdöttek az igazukért. Bár a hosszú háborúskodásban sok vért veszítettek, megtörni mégis csak úgy lehetett őket, hogy az akkori világ legnagyobb hadseregét küldték ellenük. Az eleve reménytelen ütközet egyik katonája egy 26 éves vékonydongájú barna fiú volt, népe legnagyobb költője. A vesztes csata után az ország képtelen volt elhinni, hogy legnagyobb fia is odalett. Legendák születtek a megmeneküléséről, és sokáig várták, hogy visszatér és új harcba vezeti honfitársait. A rákövetkező, páros évszázadban egy másik, egy hatalmasabb földrész hatalmasabb országának diákjai is forradalomba fogtak. A főváros főterét megszállva verseket költöttek és énekeket énekeltek. A hatalom, ahogy az már szokás, tankokat küldött ellenük. Azt mondják, volt a lázadók közt egy 26 éves vékony barna fiú, aki mielőtt legázolták a tankok, ezt a verset szavalta: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.