FÉNYKÉPEK

Haris Laci legújabb munkáit, a teret és az időt fotográfiai szempontból újraértelmező digitális panorámaképeit mutatta be tegnap este a Kecske utcában.
Az alábbi vers (akrosztichon) egy majd' harminc éves fényképsorozatát idézi meg. Vajon csak én hiszem, hogy ott, a Mátyás hegyi kőbányában rendezett fotóakció során, már elő-előbukkantak a mostani képek gondolati előzményei?

Ha éppen onnan süt le, ferdén,

A Jel felől – nézd – majd a napfény,

Rézsútosan, hogy barna árnya

Itt érjen épp a sziklahátra,

S a Nap-pályát – nincs semmi ebben –

Leképzed akkor képzeletben,

A központot, hogy megtaláljad;

Csönd lesz, belengi majd a tájat,

Itt szúrod állványod középre,

Nekilátsz, s mintha föntről nézne,

A Jelet, aki előhívja:

Kezében sorsunk negatívja.