Az ember tragédiájának két feldolgozásával ismerkedtem a hétvégén, bár valamennyire már ismerős lehettem mindkettővel. Jankovics Marci animációs filmjében sok évvel ezelőtt még dolgoztam is (a párizsi és a prágai szín háttereit rajzoltam valamikor a 80-as évek végén), azt meg nehéz lett volna megúszni Szemadám Gyurival olykor együtt sörözve, hogy ne kerüljön elő a 30 éve kigondolt és azóta folyamatosan építgetett elmélet, amely a Madách-művet a tarot kártyában megjelenő kultikus-misztikus jelképekkel párhuzamba állítva értelmezi. A film bemutatója ma este volt az Urániában, a könyvvel pedig (a címe: Vándorok könyve) tegnapelőtt, a Forrásban nyílt kiállításomon ajándékozott meg Gyuri. (A kiállítást egyébként, hogy bezáruljon a kör, Jankovics nyitotta meg.) Nem könnyű film és persze nem egyszerű olvasmány. Nem árt, ha a néző, illetve az olvasó elfelejti a szokásos filmnézési, könyvolvasási szokásait, mert mindkét mű folyamatos odafigyelést, sőt urambocsá, kemény munkát igényel a részükről. A film (majd’ három óra!) esetén szükséges a nagyobb koncentráció, mert a könyv ugyebár részletekben is olvasható, sőt talán nem is kötelező a szerző által felállított sorrendben forgatni a lapokat, a film viszont mégiscsak egy nagy, összefüggő folyamat. Egyetlen korpusz. Persze, ahogy leírom, máris újragondolom: vajon azzal a gigantikus tömbbel, ami Jankovics filmje, tényleg úgy kell-e megbirkóznunk, ahogy a díszbemutatón tettük? Amikor a rendező (estünkben egyáltalán nem mellékes, hogy egyszemélyben kultúrtörténész is) hozzáfogott a Tragédia filmre viteléhez, (az is legalább huszonöt éve éve lehetett) még valóban a 35 milliméteres film volt a legfontosabb médium. Azóta jócskán átalakultak a mozizási szokások, zömmel dévédézünk, vagyis ugyanúgy visszalapozhatunk, előreugorhatunk és átismételhetünk részleteket Jankovics filmjében, ahogy azt Szemadám könyvében tesszük. Amikor animálni kezdte a Tragédiát, talán már megsejtette Marcell ezt a fordulatot, aztán az idő haladtával már egyre merészebben épített is a megújuló filmnézési habitusra. Oly sok gondolati réteget, kulturális, történelmi, politikai és személyes információt rejtett el a történetben, hogy képtelenség lenne mindent egyszerre fölfogni. Természetesen ott vannak Jankovics filmjében a jóbarát Szemadám tarot-vándorlásainak eredményei is. Megkockáztatom, az egyik nélkül nem is teljesen fogható föl a másik. A könyv segíti a filmet és a film segíti a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése