JANUÁR

Lujos gyüjteményes kiállítása a Forrás Galériában. A honfoglalók motívumaitól a népmesék jelképein át az agyafúrt koncept fricskákig oly magától értetődő természetességgel használ minden keze ügyébe akadót, mintha nem is művészkedne, hanem hurkát töltene. Két koppanás: Kő Pál és egy adóniszi sor: Macz-kyle-ven-te (valamit kéne kezdeni vele!)

Félév végi „kipakolás” Sopronban. Sok tehetséges diákmunka és barátságos osztályzatok. Az egyik „ötös” Merényi Péter raffináltan „arcimboldoid” orrszarvú installációja. (Tessék észrevenni az ironikus "mellékjelentést" is: ez már lerágott dolog).

Csörgő Attila kiállítása a Ludwigban. Görgőkkel és villanymotorokkal fölszerelt munkaasztalon hurkapálcákból és cérnaszálakból összeeszkábált két örökmozgó tetraéder létrehoz egy kockát, aztán a kocka teremt két újabb tetraédert és így tovább a végtelenségig. A platóni testek nem éppen „plátói szerelme” (ez a műtárgy címe), hiszen egyesülésüknek kézzelfogható eredménye van: egy újabb szabályos test. Igaz, abban a pillanatban, amikor megszületik, már el is kezd megsemmisülni. Geometriába oltott filozófia.

És még egy könyv, amely „kereskedelmi forgalomba nem kerül”. Frank Aliona Dunakavicsa. A Tiara „évi rendes albuma”, egy évvel követve épp A lerajzolt időt. (Molnár Att terve ez is.) A Dunáról szóló versek közt ott van Gazsié: „A parthomályban valahol itt lépcsők”.