LJUBLJANA

Öt helyes lány - Jasna, Tanja, Maja, Sara, Rosana - működteti az EMZIN (a magazin szó rövidítéséből: M-zin) visual-communication centert, a hírhedten alternatív Metelkova udvarban. Jókora kontraszt: a „seminar” a high-tech” Kino Siskában van, a kiállításom meg a legnagyobb bank székházában.
Négy ország meghívott előadója vesz részt az eseményen, a másik három nagykövetség szponzorként is beszáll, és persze ott vannak az előadásokon, a magyar viszont …, na jó, megértem, a tovaris-plakát csípi még a szömüket.
Az első részben a plakátokról beszélek, a hic-et-nunc tulajdonságukról, arról, hogy a plakát egy adott pillanatban és helyszínen töltheti be a funkcióját és máshol és máskor már érvényét veszti. Persze minden valamirevaló plakáttervező lázad az ilyesmi ellen, úgy képzelik, nekik is kijár valami az öröklétből. Szóval először: dizájn a tér-idő fogságában. A második rész a szabad munkáimról szól, az illuzionista, a paradox, az anamorfikus dolgokról, vagyis olyanokról, amelyek éppen a tér és az idő relativizálásával foglalkoznak. Animációkat is mutatok.
Akad itt azért fontosabb dolog is, Szlovénia kiveri a focivébéről Oroszországot. Dávid Góliátot. A főtéri kivetítő előtt a helyiekkel együtt drukkolok, aztán másnap, ugyanott, a győztesek diadalmenetébe is belecsöppenek. Megvegyev elnök állítólag dúlt- fúlt és a meccs után hazarohant. Konyec.
Ljubljana még mindig szépséges város, s most a tél is elviselhetőbb; néhány éve, amikor az Animatékán vettem részt, eltört a pára a levegőben. Akkor egy teljes napig tartott a hazavonatozás, mert lefagytak a vezetékek. Most repülök, igaz bécsi átszállással, ami azért a mostani utat is hosszadalmassá teszi.
P.s.: Hát ezt elkiabáltam, most is lett egy nap: a köd miatt az Adria gép lekéste a csatlakozást, itt aludtam Bécsben, a reptéri szállodából röppen haza ez az üzenet.