2008. december 27., szombat

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Megkísérlem fölidézni, ami a 2008-as évből megmaradt. Állítólag ez év végén így szokás.
Január 23-án „Anamorfózis nap” az ArtBázisban. Telek Balázs és Halász Gabi nyitotta meg ezt a főképp fotográfiával foglalkozó galériát a Horánszky utcában. Első kiállításukon anamorfózisokkal foglalkoztak, Balázs speciálisan fotózott anamorfózisai és az én rajzolt munkáim lógtak a falakon, illetve álltak a térben. Két előadásom volt aznap: Holló a cilinderben (a tavalyi Melbourne-i előadás magyar változata) és Csak zűrzavar, semmi más (ez meg az akadémiai székfoglaló kissé kibővítve).
Január 25: Gerzson Pál születésnapi kiállítása Gödöllőn. A képeket néhány héttel korábban együtt válogatjuk Katona Szabó Erzsivel Pali Krúdy utcai műtermében. Erzsi megkér, írnék valamit a megnyitóra. Egy vers sikeredik, a Fecskeszárnyak. Úgy érzem, Palit is meghatja. Akkor találkozunk utoljára. A Kortárs harmadik számában az én versem a búcsúztató: http://www.kortars.com/0803/orosz.htm
Január 29: Kezdődik a Filmszemle. A megnyitón veszi át Líviusz a Mozgókép Mestere címet. Én mondom a laudációt. (Idemásolom egy másik orrszarvúját is; annakidején, 1981-ben engem "bízott meg", hogy plakátot szerkesszek belőle.)Február 27: Bázel, előadás a Fachhochschule Nordwestschweiz vizuális kommunikáció tanszékén. Annik Troxler hívott meg, hogy a saját munkáimat mutogassam. Eljön Niklaus, Amos, Regula, Claudia és Rene is. Este vacsora egy közeli vendéglőben Niklaus Troxlerrel és Rene Wannerrel. Zürichből Berlinbe repülök a hétvégére, majd Brüsszelbe, ahol március 3-án az Európai Parlamentben plakátkiállítás nyílik. Nekem kell beszélnem a megnyitón. Az anyag a múlt nyári budapesti „zöld” konferenciához kapcsolódó parlamenti tárlat, illetve a 15 évvel korábbi riói kongresszus plakátjaiból lett összeválogatva. A két szervezőn, Bartos Mónikán és Barsiné Pataky Etelkán kívül környezetvédő szakemberek vannak ott, néhány képviselő, meg magyar plakátosok: Árendás, Pincehelyi, Ducki Krzysztof.
Március 21: Közös kiállításom nyílik Kőbányán Barabás Marcival és Katona Szabó Erzsivel. Wehner Tibor beszél a megnyitón.
Április 2: Macskássy Kati temetése Farkasréten. Sírbeszédem megjelenik a Filmvilágban: http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=9348
Április 15: Győrben, Kucska Feri könyvtárában Krzysztoffal nyílik közös plakátkiállításunk. Pörös Géza a szónok.
Április 16: Plakátkiállítás a "kultuccában" is, Szilágyi Márta Erlin Galériájában. Guy d'Obonner megnyitója: http://kultucca.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=62&Itemid=1
Április 25-én tudományos és művészeti szimpóziumot tartanak a győri zsinagógában és a Városi Múzeumban a Möbiusz álmok – Möbiusz koncepciók című kiállításhoz kapcsolódóan. Miközben Útvesztők című filmemet vetítik, kapok csak észbe, hogy tulajdonképpen most van a nemrég befejezett film első nyilvános bemutatója.
Április 27: Sakk-akció a száz éves Lenin-Bogdanov parti emlékére. 1908. április 23 és 30 közt (a pravoszláv naptár szerint 10 és 17 közt) játszotta a mellékelt fotón látható mérkőzését a két főbolsi. Elkezdem az En passant című film forgatását.
Május 3-án: Nagy Gáspár sírkövének fölszentelése a nagytilaji temetőben, utána a helyi kultúrház kertjében tartott megemlékezésen Ágh István, Görömbei András, Juhász Judit, Petrik Béla, Szakolczay Lajos és Szokolay Sándor társaságában én is megkísérlem felidézni Gazsi emlékét. http://www.nagygaspar.hu/index.php/irasok/versek_nagy_gasparnak/356
Május 10: Focitorna a Budakeszi Öregfiúk és a Katolikus Rádió szervezésében. Részletek a Nagy Gáspár honlapon. http://www.nagygaspar.hu/index.php/hirek Három szerencsés találattal én vagyok a gólkirály :-)
Részletes tudósítás három gólról, amelyeket a szerző a Nagy Gáspár emlékére rendezett labdarúgó kupa mérkőzésein rúgott 2008. május 10-én, a budakeszi focipályán
1
Az angyal passzol éppen így, egy szőke aNGyal éppen,
nem is futottam már tovább, kettőt talán ha léptem,
és belsővel lazán, puhán megtolta ott helyettem
a tizenkettes számú mezben játszó ismeretlen.
2
Csupán fölívelés volt, nem is kapura szántam,
de hát a pálya-mértan, és hát a foci-számtan,

s ahogy szitál a bőr, és a napot kikerüli
leNGvén egy fénysugáron ..., benyalta Kukorelly.
3
Egál az írókkal, öt perc se volt már hátra,
s egy laszti nélküli nagy húszméteres vágta
végén, ha százezerből egyszer jő így a passz:
megcsőröztem, már dél volt s haraNGoztak. Tavasz!


Május 12: Meghal a pop-pápa, Robert Rauschenberg. Valamikor a 80-as évekelején néhány hétig Havannában, egy szita-műhelyben dolgoztam. Igencsak meglepődtem, amikor a direktor elárulta, a rajzasztalomat Rauschenberg használta előzőleg.
Május 16: Kirándulás a soproni diákokkal Bécsben. Arcimboldo tárlat a Kunsthistorischesben.
Május 18: Kiállítás a Ráday utcai Aprópódiumban. P. Szabó Ernő nyitja meg.
Május 28: Az Elárvult szabadság bemutatója a Károli Egyetemen.
Június 1: Kiállításom nyílik a hollandiai Enschedében, a Twente University galériájában. A megnyitó után egy előadást is kell tartanom a helyi Faculty Club szervezésében. Egy szép holland és angol nyelvű füzetet is megjelentetnek az anamorfózisaimról a kicsi Marta J. Haveman előszavával. Rinuséknál szállok meg néhány napra a szomszédos Hengeloban.
Június 7: a könyvhétre megjelent Körzővel rajzolt vizet a Vörösmarty téren mutatják be, dedikálás a kiadó (L'Harmattan) sátra előtt - amíg az eső engedi.
Június 29: Az esseni Grillo Színházban tavaly szeptemberben nyílt plakát kiállítás többszöri meghosszabbítás után bezár.
Július 12: Macskakati est Vörösváry Ákos Látványtárában Diszelben.
Július 24-től 28-ig tart Leeuwardenben a Bridges Konferencia. Dórával kirepülünk már 21-én, hogy megrendezzük a kiállításomat a szépséges jorwerti templomban, a Radbod Kerkben. (Radbod, vagy Radboud (850-917) utrecht püspöke volt, és leszármazottja a fríz királyoknak, köztük I. Radbodnak, aki csak azért nem keresztelkedett ki, nehogy a menyországban egy levegőt kelljen szívnia a frank Pipinnel). Kerékpárral járjuk a csatornás, szélmalmos, tehenes frieslandi tájat. Hét művész hét használaton kívüli falusi templomban rendez kiállítást a konferenciához kapcsolódóan. Mindegyik biciklivel elérhető távolságra van Leeuwardentől, Escher szülővárosától. http://www.bridgesmathart.org/2008/2008-excursion.pdf Egyik nap együtt vacsorázunk Ben és Elly Bossal, akik Amszterdamból autóztak oda, hogy lássanak. Egy másik este meg a magyar csapat jön össze: Szilassi Lajosék, Kabai Sándor és persze Ruttkay Zsófi.
Augusztus 2: Balaton átúszás. Már negyedszer, de most úszom először társaságban: Marci és Kate is jönnek. Az időeredményünk persze feledhető (http://www.sarkany.hu/balatonatuszas/index.dw?mit=3 ), viszont remekül éreztük magunkat.
Augusztus 9: International Puzzle Party a Budapest Szállóban. Erdély Danival „egynapos” kiállítást rendezünk és este előadást tartunk a résztvevőknek. Sokukat személyesen is ismerjük a 2006-os atlantai G4G7-ről (Gathering for Gardner), itt van a főember, Tom Rodgers is.
Augusztus 27-31: Annát és Katát kiviszem Utrechtbe, ahol megkezdik ösztöndíjas tanulmányaikat. Aztán elmegyek Leeuwardenbe, hogy Cor Wettingtől elhozzam a Jorvertben kiállított képeket, legalábbis annyit, amennyi befér a Toyotába. Hazafelé megállok Nürnbergben Dürerrel randevúzni.
Szeptember 12 – 19: Tokio, magyar napok a Südy házaspár szervezésében. Kiállításom nyílik a Royal Park Hotelban, és a megnyitón beszélnem is kell a munkáimról. Takashi Namiki egy filmbemutatót szervez "Suginami-Kokaido" kultúrcentrumában, az animációim mellett bemutatja azt az interjúfilmet is, amelyet márciusban nálunk forgattak, és persze nem maradhat el a színpadi beszélgetés sem. Utána welcome-party egy közeli vendéglőben. U.G Sato és Seiko is elvisznek sushizni, aztán nagy meglepetésemre egy karaoke bárban kötünk ki.
Október 6 és 12 között Balkanima filmfesztivál Belgrádban. Hosszadalmas zsűri csatározások végén sikerül elérnem, hogy Szilágyi Zoli Mansfeld Péterről szóló filmje megkapja az egyik fődíjat. Tényleg szívbemarkolón szép és fontos film, de a határokon túl már csak magyarázatokkal érthető. A fesztivál idején kiállításom van a Studenski Grad kiállítótermében, és a filmjeim is bemutatják. Csaplár Éva is eljön megnézni. Izgalmas hazavonatozás. Október 22: Apu megkér, hogy a kitüntetését – Füzéki István emlékérem – én vegyem át a Széchenyi Könyvtárban.
November 5: A Körzővel rajzolt víz bemutatója a budakeszi könyvtárban. A beszélgetést Szőcs Géza irányítja. Bácsfalusi Péter sok könyvet elad, én meg szorgalmasan dedikálom őket.
November 22: A Lerajzolt idő bemutatója a Tiarában - de innentől már blog bejegyzések is vannak.December 3: Előadássorozat a Manóban
December 11-14: London, Anamorfózis Napok.

Egyéb kiállítások: In memoriam Assisi Szent Ferenc, Szent Adalbert Központ, Esztergom; Möbiusz koncepciók, Győri Múzeum; Society of Illustrators Annual Exhibition, New York; Varsói Plakátbiennálé; Moszkvai Plakátbiennálé; Magyar Plakát Retro, Budapest Galéria; Nagykanizsa, Plakátház; Graphics Without Borders, Bucuresti, Academia Romana; Ogaki Poster Biennial; Magyar Kinetikus Művészet, Pécsi Galéria; Fantasy and Satire in Contemporary Printmaking, San Francisco, Warnock Fine Arts Gallery; Plakátok – Posters, Pécsi Galéria; 1st Chicago International Poster Biennial; Téli kert, GIM; Estampe Européenne, Cité Internationale des Arts, Paris; Képmutogatók, Budapest, Mai Manó Ház.

1 megjegyzés:

Karlóczy Réka írta...

A bejegyzésben emlegetett Körzővel rajzolt víz kapcsán küldöm át egy írásomat, amelyik a könyv egyik különös versét, a Színkeverést próbálja formai, vagy pontosabban technikai szempontból megfejteni. Kíváncsi vagyok, ösztönösen, vagy tudatosan dolgozott-e, amikor a színeket "összekeverte", az én rekonstrukciós kísérletem szerint számolnia és szerkesztenie kellett, amibe sajnálatosan két apró "hiba" csúszott be; bízom benne, hogy nem lesz ellenére, ha az írás végén ezek is nyilvánosságra kerülnek.

A képzőművészként ismert Orosz Istvánnak Körzővel rajzolt víz címmel verseskönyve jelent meg az idei könyvhéten (L’Harmattan Kiadó). Orosz képei közt sok olyan van, amelyekben az alkotónak a geometria, a matematika és az optika iránti vonzalma is szerepet kap, (néhányuk a kötetet kísérő illusztrációk közt is feltűnik) kíváncsi voltam, hogy vajon a verseket olvasgatva szintén fölfedezhető-e a természettudományos érdeklődés hatása. Úgy gondolom, hogy Orosz képei és versei sok tekintetben hasonlóak, és akár csak a grafikáknak, a szövegeknek is létezik egyfajta matematikai olvasata. A következő írásban azt szeretném föltárni, mit vesz észre egy magamfajta „számkukac”, ha történetesen versek olvasására adja a fejét.

A kötet címe mellett az alcímek egy része (Tükörképek, Párhuzamosok, Lépcsők) is utal rá, hogy fontos szerepet kapnak a „reáliák”, de ha a verscímeket soroljuk, akkor is sok „természettudományokból átköszönő szóra bukkanunk: Utókép, Ingerküszöb, R.E.M., Pillangó hatás, Fekete lyuk, Analemma, Tájkép szimmetriával, stb. N-edik álmodban n – 1-edik, írja egyik versében, másutt meg a boldog Botanikáról versel, a Kondenzcsík című vers akár illusztráció lehetne a relativitás elméletéhez, a következő sorok pedig Hérakleitosz bölcseletének parafrázisaként íródtak :

Ide-oda hajtogat egy
könyvoldalt az idő árja,
minden betű átkerül majd
színéről a fonákjára.

Epheszoszban délutánra
délelőtt jön, aztán reggel,
s hazatérnek hajnaltájban
a halottak a sereggel.

Summus címmel olyan tükörszimmetrikus verset is költ Orosz, amelynek mindegy, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra olvassuk, mindenképp ugyanazt kapjuk. Palindromnak hívják az ilyen verseket, sőt ő maga is régies szóval Palindrómának címzi egyik költeményét. Érdekes megoldással találkozunk az Útvesztők című versben, ennek a hosszú írásnak is van szimmetriatengelye, éppen az 50. sorban. Azt, ami a vers mértani közepe előtt jövő időben hangzik el, a vers második fele múlt időben ismétli meg. (Ehhez hasonló Az idő látképei című filmvers is a könyv végén). Híres palindromként tartanak számon egy ismeretlen szerzőtől származó latin mondatot, amely a firenzei keresztelőkápolna padlójára írtak valamikor a korai középkorban. Tudtommal semmi nyelven sincs formahű fordítása, vagyis nem létezik olyan, ahol a tartalom visszaadása mellett a szimmetrikus olvasat is megőrződik. Nehéz is lenne ilyet elképzelni, természetesen Orosz sem képes erre, egy úgynevezett anagrammával vágja ketté a gordiuszi csomót, vagyis a magyar fordítás betűit újrarendezve egy kvázi szimmetrikus sorral egészíti ki a szöveget (Az ördög verse). Anagrammákból egyébként egy egész csokorra valót találni a kötetben, legtöbbjük több soros rímelő és ritmusos munka, hasonlóan az „igazi” versekhez, és csak többszöri olvasás után vesszük észre, hogy az írás közben Orosz azt a maga számára kijelölt nehezítő feladványt is megoldja, hogy mindegyik sorát azonos betűkből építi fel (Csillaghullás éjszakája, Köldöknézés, Örök visszatérés I., Ezerkilencszázötvenhat, Csak civilizáltan, Kiszámoló, stb.). Hasonló játékos versek az úgynevezett akrosztichonok, amelyekben a sorok kezdőbetűit összeolvasva kap titkos jelentést a szöveg. A Körzővel rajzolt vízben több ilyen is van: Az Arnolfini házaspár, A jel, A rinocérosz, A város.
Érdekes játéka a geometriai formák és az igeidők elegyítésének az Egy vers, a kombinatorikus, vagy permutációs szerkesztési elv használatára pedig a Variációk. Tulajdonképpen az a vers, amelyet most részletesebben be szeretnék mutatni, a Színkeverés szintén a kombinatorikus komponálást példázza, vagyis a vers elemeinek – szavaknak és szódaraboknak – bizonyos szabályszerűség szerinti újrarendezését.

Színkeverés

ezüst, bíbor, kobalt, fekete,
cián umbra, ibolya, kadmium,
vörös, azúr, bordó, szeladon,
indigó, barna, olív, cinóber,
viola, sárga, kármin, sziéna,
skarlát, ekrü, narancs, rubin,
okker, türkiz, lila, szépia,
fehér, opál, ultramarin, arany

fehtür, ultraszé, naszela, etelya,
borán, indker, opli, arbin,
cinium, baltra, üstvö, laok,
ekkér, skarigó, cibí, rösez,
umbko, kadmóber, ruany, laál,
naramarin, piancs, kizsár, kervio,
barrü, minbor, gaív, úrkár,
dófek, donszié, olaz, ibona

A vers címe Színkeverés, és valóban a színek összekeverése történik meg a szövegben, legalábbis abban az értelemben, hogy a különböző színek betűit összekeveri egymással az író. 32 ismert szín neve szerepel az első strófában és 32 ismeretlen színé a másodikban. Ha a színkeverés, vagyis az új szín létrehozásának technikáját meg szeretnénk fejteni, érdemes megvizsgálni, hogy mely szín melyikkel keverve jelenik meg a vers második felében. Az első szó a „fehtür”, könnyű felismerni, hogy itt a fehér és a türkiz szavak első feléből alkotta meg az új színt Orosz. Képzeletünkben a kékeszöld szín világos árnyalata, tejesen, vagy meszesen sejtelmes képlete, pasztelles tónusa jelenik meg. A következő az „ultraszé”. Ha végigböngésszük a „valódi” színeket, akkor rájövünk, hogy csak az ultramarin és a szépia egyesüléséről lehet szó. Előbbi sok festő kedvenc kékje, a középkori Mária öltözékek tónusától egészen Yves Klein emblematikus színéig, az IKB-ig (International Klein’s Blue) terjed a skála, utóbbi pedig a tintahalak vörösesbarna váladékából származó színnév, amelyről a korai fotográfiák hangulatára is asszociálhatunk. A két festék keveredése izgalmas, sötéten fortyogó mély színt eredményezne. Az eddig megtalált négy szín az első strófa nyolcadik és hetedik sorában jelent meg, és némi szabályosságot vélhettünk felfedezni abban, ahogyan egymást követték. Ha tovább keressük a szabályt, vagyis megkíséreljük megfejteni Orosz színkeverési szisztémájának titkát, akkor a következő eredményre juthatunk. A nyolcsoros versszak mindegyik sorában négy szó van, ezek azonban két részből állnak (ez-üst, bí-bor, ko-balt, stb.) vagyis a sorok is nyolc elemre bonthatók. A versszakok így nyolcszor nyolc, vagyis 64 részből állnak, éppen úgy, akár a sakktábla.
Minthogy a keverési szabály kigondolásánál az volt a szempont, hogy mind a hatvannégy részlet szerepet kapjon, de mind csak egyetlen egyszer jelenjék meg, ráadásul eléggé szeszélyes, és ebből következően kellően artisztikus legyen az útvonal, amelynek mentén a színfoltok egymásra lelnek, ezért kézenfekvő volt a 64 mezős sakktábla bejárásának azt a módját választani, ahogy egy L alakzatban lépegető huszár járná be a táblát. Ha pontosan követjük a vers második strófáját, és sakktáblánkba berajzoljuk a „színek útját”, akkor nyilvánvaló lesz, hogy „lóugrásban” halad a vers. Orosz a következő lépéssort használta:
a1 – c2 – e1 – g2 – h4 – g6 – h8 – f7 – d8 – b7 – a5 – b3 – c1 – e2 – g1 – h3 – g5 – h7 – f8 – d7 – b8 – a6 – b4 – a2 – c3 – b1 – a3 – b5 – a7 – c8 – b6 – a8 – c7 – e8 – g7 – h5 – g3 – h1 – f2 – d1 – e3 – f1 – h2 – f3 – d2 – c4 – b2 – a4 – c5 – d3 – f4 – e6 – d4 – f5 – d6 – e4 – f6 – g8 – h6 – g4 – e5 – c6 – e7 – d5.

Post scriptum: Orosz módszerét ellenőrizve két apró „bakit találtam a versben: a szabályok szerint a hatodik „színnek” indker helyett indlátnak kellene lenni, a tizenharmadiknak pedig ekkér helyett ekérnek. Mivel különösebb magyarázatot nem látok arra, hogy a költői szabadság jegyében kellett megváltoztatni a szabályt az adott helyeken, azt hiszem, csak egyszerű sajtóhibákkal állunk szemben.