Nem túl sűrűn, de azért megfordultam a Karmelitában magam is. Először talán 1988-ban, igaz akkor még Várszínháznak hívták s protekciós ingyenjeggyel nézhettem meg a Barátaim! Kannibálok! című tragikomédiát. Csernus Mariann, Kubik Anna, Szirtes Gábor; Mihály Pál… A szerző, Sultz Sándor miatt lehettem kivételezett, hisz „Ödi” a sógorom. Utoljára valamikor 2019 őszén, a Covid indulása táján jártam az épületben, akkori látogatásomat elég részletesen és "majdnem pontosan" megírtam Páternoszter című regényemben, aki kíváncsi rá a könyv 560 – 562 lapjain találhatja. Most a harmadik, a közbülső vizitről lesz szó. Az évszám 2002 (a lementett fájl dátuma 2002.03.27). Miniszterelnökségről még szó sem volt, de a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft, azt hiszem ez volt a neve az intézménynek, ahová berendeltek, már megemlítették, hogy kiemelkedően fontos funkciót kap majd az épület, ezért is akarják jelentős képzőművészeti alkotással díszíteni a szemközti restaurálásra váró épület, az egykori Honvédelmi Minisztérium hosszanti hátsó falát. A mű ugyan csak ideiglenesen lesz látható, de mivel az épület felújítását még csak tervezik, valószínű, hogy évtizedekig csodálhatják majd a várba sétáló népek. A dolog fontosságára való tekintettel úgynevezett meghívásos pályázatot írtak ki, vagyis rajtam kívül többen is készítettek terveket arra bizonyos hosszú falra. Hogy hányan, arra már nem emlékszem, de lehet, hogy nem is volt az orromra kötve. Boldogan láttam munkához, úgy éreztem, nekem lett kitalálva a feladat, hisz régóta szerettem volna előállni egy nagyméretű perspektivikus anamorfózissal, ilyesmivel foglalkoztam akkoriban, és persze a helyszín is inspirált. Most, több mint két évtized múltán elővéve a rajzokat, még mindig fájlalom, hogy nem valósulhatott meg a terv. Úgy emlékszem, az irodista hölgy, akinek az elutasítást tolmácsolnia kellett, ő is megpróbált vigasztalni. Kár, hogy nem szóltak, hogy csak a közbeszerzési szabályok miatt volt szükség az ön tervére is. A vázlatdíjért elég lett volna bármi skicc, mondta sajnálkozva, hisz a győztes személye már fix volt, mielőtt a munka elkezdődött volna. Egy fiók mélyén megtaláltam a tervek nálam maradt részét, s a kompjúterben a pályázathoz tartozó eszmefuttatást, ami tán el sem jutott a döntnökökhöz. Hátha most a felhőbe lőve megmarad…
A Szent György téri „tűzfal-grafika” tervről
A Szent György térre néző tűzfal, amely a volt HM épület visszabontása után megmarad, két olyan karakteres, tulajdonsággal rendelkezik, amelyeket a grafikai tervnél, mint inspirációt, továbbgondolásra méltó adottságot próbáltam figyelembe venni.
Az egyik a szokatlanul hosszú, felület, a másik, hogy a Nap szinte körbejárja, reggeltől napnyugtáig megvilágítja a falat.
A tűzfal filmszalag-szerűen elnyúló formája különösen alkalmas arra, hogy az ábrázolásba a történelmi kronológiára utaló elemek kerüljenek. Különböző idő-szeleteket kíséreltem meg kapcsolatba hozni egymással, összekeverni a budavári századok jellegzetes figuráit a hosszú felületen (janicsár harcos, 17. századi tábori ágyú, 48-as lovas nemzetőr, 20. századi turista, stb.) A felülnézeti ábrázolás a Thomas Mann-i kút metaforát idézi: a múltba fölülről látunk.
Hogy az egymásmellé került szereplők helyzete csupán virtuális, arra az árnyékok játéka – különböző iránya - utal. Napóraszerűen járja körbe az „idő” a figurákat, és teremt rendet, azaz egyfajta emocionális kronológiát. Miközben dolgoztam, három Pilinszky-sor járt a fülemben, idemásolom, mert a tűzfal-grafika mottójaként is el tudnám képzelni:
És mégis, mégis szakadatlanul
Szemközt a leáldozó nappal
Mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
Volt egy harmadik szempont is, amelyet illett figyelembe venni. A tűzfalat nem csak szemből kell megtervezni. A járókelők, miközben elhaladnak mellette, oldalról is fogják látni, sőt ez a nézet - ezek a nézetek - az útirányokat figyelembe véve meglehetősen jelentősek lesznek. Mátyás király és Beatrix királyné portréját úgy helyeztem el a falon, hogy szemből nézve csak amorf formának látszódjanak, a fal közelébe érkezve, anamorfikus nézőpontból viszont feltűnjön a királyi pár. Ha a fal mellett jobbról haladunk el, Mátyás, ha balról, Beatrix.
Az anamorfózisnak, ennek a perspektíva-ábrázolások hőskorában fölfedezett, majd jószerivel elfelejtett ábrázolási módnak a használatát esetünkben két művészettörténeti tény is indokolja. Az első ismert anamorfózisokat a Mátyással kapcsolatban álló Leonardo rajzolta, az első olyan művész pedig, aki mint anamorfóziskészítő vált ismertté, az az, Erhard Schön volt, aki 1541-ben fába metszette Buda híres látképét, amely az egyik legelső, s kis jóindulattal hitelesnek is mondható ábrázolása a várnak. Perspektivikus anamorfózisaival (V. Károly, VII. Kelemen, III. Pál pápa, V. Ferdinánd, I. Ferenc, stb.) tele voltak a korabeli Európa metszet kereskedései. Talán nem szerénytelenség azt hinnünk, Hunyadi Mátyás is odakerülhetett volna a leghíresebb reneszánsz uralkodók tablójára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése