LEVELEK A NAGYKÖVETTŐL

Elképzelem majd őt, s ő visszaképzel engem, 

az idő tükreit lehelgetjük keresztben. 

Követ legyek, vagy festő, voltaképp egyre megy, 

a halál egyszerű volt/lesz, akár az egyszeregy.

 

Csak a Typotex standján és csak a könyvhéten: Levelek a nagykövettől

„Je suis le plus melancolique fasché et fascheux ambassadeur que vistez oncques.”

Vagyis a legmelankolikusabb, szerencsétlenebb és legkiállhatatlanabb nagykövet vagyok, akit valaha láttál. Nehéz lenne rosszabb mondattal kezdeni egy könyvet. 1533. május 23-án, a fivérének, François-nak írt levélben jellemezte így magát egy Jean de Dinteville nevű huszonkilenc éves francia fiatalember. Bizonyára rég kihullott volna történelmi emlékezetből, ha 1533 tavaszán nem bízza meg Hans Holbein német festőt, készítsen kettősportrét róla és barátjáról, az ifjú püspökről, Georges de Selve-ről. A két férfi a francia királyt, I. Ferencet képviselte akkoriban VIII. Henrik londoni udvarában, ott készült a festmény is, majd hosszú franciaországi kitérő után újra oda került vissza, s most a National Gallery gyűjteményében függ.A festmény baloldali alakja Jean de Dinteville. Elegáns, öntudatos arisztokrata. Árad belőle az optimizmus. Mi történt vele 42 nap alatt? Holbein odafestett egy naptárt is a két férfi közé, onnan tudható, április 11-én készült a kép, vagy legalábbis azt a napot örökíti meg. A nagykövet derűjét nem nagyon osztja a zárkózott, sötétbe öltözött társ, ami azonban végképp ellentmond neki az a halálfej. Micsoda? – kérdezheti a gyanútlan múzeumjáró. Való igaz, nem könnyű észrevenni, akkor látszik csak, ha jobbról, ferdén, a falhoz simulva nézzük a kép alján elhelyezett bagett formájú furcsaságot, vagy hanyatt fekve balról alulról sandítunk felé. Vajon ott volt az eredeti képen is, vagy később festtette rá a búskomorrá lett követ?   A könyvben, amelyet kezedben tartasz, olvasó, a Jean de Dinteville-től származó, neki szóló, illetve a Holbein festménnyel, főképp a rejtélyes anamorfózissal kapcsolatos „talált” verseket gyűjtöttem össze. Talán a titokzatos hat hétre is utalnak, az is kibontható általuk. Az alig ismert szerző, a szokatlan téma, valamint a képes beszéddel operáló költemények nem mindig korszerű formai és stiláris megoldásai indokolják a kötet végi hosszabb-rövidebb magyarázatokat, az eligazodást segítő jegyzeteket.  

Csak a Typotex standján és csak a könyvhéten!

Szeptember 4-én, azaz szombaton 2-kor a Typotex Kiadó bódéjánál dedikálom a náluk megjelent  A követ és a fáraó, Válogatott sejtések, Szent Rinocérosz gyermekei és  Pótszarv című könyvekkel együtt. Egy órával később, vagyis 3-kor átülök a Méry Ratio Kiadóhoz, ahol az Örömajkon örömének című könyvet (műfaja szerint képes történelmi fejtágítót) árulják. 4-kor onnan is tovább kell mennem, mert a Balassi Kiadó standja előtt a frissen megjelent Könyv a tükörben című esszékötetet dedikálom. Az alcím talán izgalmasabb: … avagy a megevett tengerészek. Másnap, azaz 5-én vasárnap délelőtt 10 órakor újra az Örömajkon miatt ülök  Méryék asztalához, aztán 11-kor onnét is odébbállok, mert a Helikonnál kezdődik, a Páternoszter dedikálása. Köszönet mind a négy kiadónak, illetve  mindenkinek, aki  a hétvégén a könyvek miatt látogat el a Vörösmarty téren.