GALÉRIA KVÍZ XXVIII.

Napra pontosan tudom, mikor jártam először ebben a múzeumban, pedig nem tegnap volt. Egy, a városban élő költő társaságában bolyongtam itt, aki egy kötetét is a kezembe nyomta, a dedikációból olvasom: 1990. III. 2. A verseskönyv címe Zarándoklat. A költő egy közeli egyetemen művészettörténetet tanított és valami köze a múzeumhoz is volt, ami abban nyilvánult meg, hogy nem kellett jegyet vennünk, sőt a büfében is kedvezményt kaptunk (legalábbis ezzel szerelte le ajánlatomat, hogy egyszer végre én is fizetnék.) A költő-barát időközben a mennyei múzeumok zarándoka lett, nem élt már tíz éve sem, amikor a szóban forgó intézmény úgy határozott, hogy gazdag gyűjteményébe tőlem is beszerez egy munkát.

GALÉRIA KVÍZ XXVII.

Ez a szép belvárosi palota az előző századfordulón még apró lakásokra volt szabdalva, amelyekben hosszabb-rövidebb ideig mindenféle népek éltek. Úgy adódott, hogy egy ábrándos osztrák is lakott egy itteni bérleményben, aztán megírta a rajongott szobrásznak, a mentornak és példaképnek, aki olykor titkári feladatokat is osztott rá, mennyire tetszett neki a hely. A szobrász gondolt egyet és megvette az egész épületet a kerttel együtt. Az ő munkáit láthatjátok a képeken, de az osztráktól is ideteszek három sort, mert az illető költő volt, sőt nem is akármilyen. Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörüség, / Annyi temérdek pilla alatt / Senkisem alszik. (Na persze a kvíz csak a múzeumról szól, most elég azt kitalálni.)

GALÉRIA KVÍZ XXVI.

Már bemutattam két olyan képtárat is, ahová A követ és a fáraó című könyvem írása közben utaztam el, egy kicsit hivalkodóbban úgy is fogalmazhatnék: tanulmányúton jártam bennük. A fenti fáraós kép, amelynek szignója nyilvánvalóan hamis és alkotója is kérdéses, nem csak nekem jelentett álmatlan éjszakákat, de jókora fejtörést okozhat annak a múzeumnak is, amelyet ma ki kell találnotok. A bizonytalanságukra utal, hogy három különböző időben történt látogatásom során az épület három különböző termében bukkantam rá a méretes festményre. Na persze vannak a hatalmas múzeumnak ismertebb és jobban számontartott darabjai is, le is fotóztam néhányat, nekem azonban mégiscsak ez a legfontosabb.  

PÓTSZARV...

Részlet a Pótszarv című novelláskötet Hol van Ungvár című írásából. A könyv a Typotex kiadónál megrendelhető és a bátrabb könyvesboltokban meg is vásárolható.

GALÉRIA KVÍZ XXV.

1867. augusztus 12-e volt, fülledt nyári délután. A Skorpió jegyben (akárcsak én) született író fölállt egy székre, hogy jobban lássa a fönti képet, a hosszú festményt, amelyet újra megmutatok itt az írás alatt. A halott Krisztus! Tizenöt-húsz percig nézte a hullát teljesen mozdulatlanul. A felesége memoárjában olvastam, aki aggódott, hogy kiújul férje epilepsziája, ráadásul megbüntetik a furcsa viselkedésért, mert abban az országban mindenért büntetés jár. Majd‘ százötven évvel később jártam a múzeumban, nem kellett székre állnom, úgy látszik lejjebb akasztották a festményt (vagy az író volt nagyon alacsony?) és megpróbáltam én is kizárni mindent, csak a képre koncentrálni legalább negyed órán át. A követ és a fáraó című könyvemben írtam is erről. Ott az író neve is szerepel, ami a mai feladványnak választott múzeum kitalálásában is segíthet... Talán.

PÓTSZARV...

Részlet a Pótszarv című novelláskötet utolsó írásából, melynek címe, Gurges mirabilis. A könyv a Typotex kiadónál megrendelhető és az elszántabb könyvesboltokban meg is vásárolható.

GALÉRIA KVÍZ XXIV.

Úgy tűnik, az előző feladványhoz tartozó anekdotával sikerült sokakat megzavarnom, írok hát ehhez a mostani kvízhez is egyet. Hány férjet birtokolt ön? – kérdezték egyszer mai múzeumunk tulajdonosát. – Úgy érti, hogy sajátot, vagy a másoké is számít? – kérdezett vissza az illető, akinek egyébként a nevét is viseli az intézmény. Könnyítésül (nehezítésül?) elárulom, hogy a hajóval is megközelíthető múzeumban fotózott műtárgyak közé az egyik „hivatalos férj” festményét is elrejtettem.