BARABÁS MÁRTON KIÁLLÍTÁSA ELÉ

Tárlatnyitogató időjátékos szonett-triptichon három dimenzióban

Barabás Márton festőművész révfülöpi kiállítása elé

1.      (jövő idejű változat)

Egy tárlat lesz majd lenn a Balatonnál,

Az alkotót régóta ismerem,

Ha jól saccolom, egyidős velem,

Ugorj be, hogyha éppen arra járnál.

Én fogok majd a megnyitón beszélni,

Nyár, naptej, sort, fülledt galéria,

Ne hidd, hogy könnyű lesz kiállni a

Strandolók elé, de persze félni

Sem lesz okom, hisz fölkészülten megyek,

Elolvasok mindent, amit lehet,

S tudni fogom, az asszamblázs, a kollázs,

S a többi szakszó, hogy mit is jelent.

Egymásra rajzolok múltat és jelent,

S nem a rím miatt állítom majd, pompás. 

2.      (jelen idejű változat)

Egy kiállítás nyílik lent a tónál,

Az alkotót már régről ismerem,

Ha jól emlékszem, egyidős velem,

Nagy szerencse, hogy éppen erre kószálsz.

A megnyitón nekem kell beszélni,

Nyár van, verejték, forró galéria,

Ne hidd, hogy könnyű így kiállni a

Strandról érkezők elé, de félni

Sincs okom, látod, fölkészült vagyok,

Nincs olyan szakszó, amit nem tudok,

Objekt, installáció, sőt asszamblázs,

És ha követsz még, vedd észre, korok

És stílusok összjátékából fonok

Eszmefonalat, sőt rímet: Barabás. 

3.      (múlt idejű változat)

Egy tárlat nyílt lenn, a móló közelében,

A művész, akit jól ismerhetsz régről,

Akárcsak én, a pálya elejéről,

Meghatódott, hogy arra jártál éppen.

A megnyitón nekem kellett beszélni,

Izzadtam, nyár volt, fülledt galéria,

Ne hidd, hogy könnyű volt kiállni a

Sörre várók elé, de persze félni

Sem volt okom, hisz fölkészülten mentem,

Átrágtam magam már korábban minden

Furfangon, szakszón, tudtam, hogy mi az  

A ready-made, az objekt és a többi,

Szóval lásd be, hogy jó volt idejönni,

S remélem, nem is bántad meg, igaz?