2019. január 27., vasárnap
2019. január 26., szombat
JEKATYERINBURG
Jekatyerinburg. Az iskolában még úgy tanultuk,
Szverdlovszk, az Ural fővárosa. Már Ázsia, igaz még éppen hogy csak. Az
időkülönbség négy óra, otthon még este tíz van, itt már hajnali kettő. Hogy az
ipari központ kifejezést pontosítani is lehetne – hadiipari –, az abból volt
sejthető, hogy a kilencvenes évek elejéig egyáltalán nem járhattak itt idegenek.
Az eredeti és a visszakapott név Katalin cárnőre utal, de nem a híres
II.Katalinra, hanem az elsőre, aki Nagy Péter felesége volt, cárné, aztán Péter
halála után két évig cárnő is, igaz sokkal kevesebb nyomot hagyva maga után,
mint a fél évszázaddal későbbi Nagy Katalin. Ha már a cároknál és cárnéknál
tartunk, van egy köztudott, ám sokáig mégis titkolni akart esemény, itt
gyilkolták meg 1918. július 17-én Szverdlov utasítására (ki hiszi el, hogy nem Lenin
parancsa volt) a trónról akkor már több mint egy éve lemondott II. Miklóst, a feleségét, a cárevicset, négy lányát egy
komornyik, két komorna és a háziorvos társaságában. Talán az idővel szégyelleni
kezdett vérengzésnek is betudható, hogy tiltott várossá minősítették
Szverdlovszkot, de valahogy a világnak is kényelmesebb volt hallgatni a
dologról. A briteknek például V. György miatt, aki könnyedén megmenthette volna
a cár-unokatestvért (úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás) egy egyszerű befogadó
nyilatkozattal, nekünk meg a puskás különítményben név szerint megemlített Nagy
Imre miatt. Higgyük el, hogy nem arról a Nagy Imréről, hanem egy másik Nagy
Imréről van szó, de az azért gyanítható, hogy ez a másik Nagy Imre is
honfitársunk volt. (Egy Johann Meier nevű osztrák hadifogoly majd’ negyven évvel később
nyilvánosságra hozta a gyilkoló különítmény tagjainak nevét, a 11 közt 7 magyar
név van, igaz valamiért lettként emlegetik őket).
Szóval Jekatyerinburg. Nyilván soha nem
jutottam volna ide, pláne nem január havában, ha nem ajánlkozik a tavalyi pityeri
kiállításom befogadására egy itteni intézmény. Nem is akármi, a három éve épült
ultramodern Jelcin Centrum. A város történetéhez tartozik ugyanis, hogy innen
indult az Oroszországot a demokrácia útjára vezető elnök. (Egy forraltboros
beszélgetés közben valaki megjegyzi, voltak azért hibái is, a legnagyobb, hogy
rosszul választotta meg az utódját.) Odakint a városban jókora Lenin és
Szverdlov szobor emlékeztet a múltra, de a Jelcin Centrum múzeumában az orosz
történelmet végigpörgető animáción sem Lenin, sem Sztálin nem tűnik föl. Ő
volt, magyarázom orosz kísérőmnek, aki a budapesti parlamentben bocsánatot kért
ötvenhatért. Hát a többi elnökről ilyet nem is lehetne elképzelni – feleli az
illető nevetve. Első reggel – ragyogó napsütés, de a hőmérő mínusz húsz körül –
elgyalogolok az Ipatyev-házhoz,
pontosabban oda, ahol a ház egykor állt. Az épület pincéjében végeztek II.
Miklósékkal. A helyén most templom (a Vér temploma vagy más néven Mindenszentek
temploma) a templom alagsorában pedig emlékszoba van. (Egy zárójelbe való
furcsaság: Alexandra, a német származású cárné utolsó napjaiban szvasztikákat
rajzolt jegyzetfüzetébe, a szobák falára, az ablakkeretekre. Talán óvó,
bajhárító jelnek szánta? Nota bene: a nácik csak két évvel később sajátították
ki a szvasztikát.) A templom körül a jégszoborpark több hónapos folyamatos
fagyot feltételez. Szemben, a befagyott tó túloldalán áll a Jelcin Központ,
ahol a kiállításom épül. A megnyitóra meglepően sokan kíváncsiak, már a
rendezés közben is meg megállnak a bámészkodók (nyilvános tér az épületen
belül). A szónokok (Ilya Sipilovszki és Szűcs Szergej) után tárlatvezetést
tartok, természetesen a Tovarisi, az 56-os meg a Lenin plakát kapcsán is kapok
kérdéseket. Nem bántanak, de azért sejtetik, érzékeny a téma. Tréfásan
figyelmeztetnek is, az előző napokban volt Lenin halálának majdnem kerek évfordulója, a kilencvenötödik. Másnap egy rádióban (magyarul Ezüst Eső a neve) élő beszélgetés (Olga
Urasinova fordít). Délután elautózunk (Anita, Olga, Szergej) a várostól fél
órára fekvő nyírfaerdőbe (Ganina Yama), ahol elásták (részben el is égették és
savval szétmaratták) a cári család tagjait. (Három nadrágban küzdök a
hófúvásossá vált idővel) Az Orosz Ortodox Egyház által szentté avatott család maradványai
a pétervári Péter-Pál erődbe kerültek, tavaly Dórával fel is kerestük a
síroknak helyt adó székesegyházat. Este a Sakkparti könyvbemutatója a Jelcin
Központ könyvesboltjában egy meglepetés résztvevővel. Jekatyerinburgban működik
a Nemzetközi Bogdanov Intézet, az egyik professzor (Dmitrij Berg) is eljön. Úgy
tűnik lesz folytatás is. A kiállítás áprilisban Nyizsnij Novgorodba utazik
tovább, a Sakkparti pedig olaszul is meg fog jelenni.
2019. január 15., kedd
PARADOXONOMETRIA
Meghívó Orosz István Paradoxonometria című kiállítására
a zalaegerszegi Keresztury Dezső Művelődési Központ Gönci Galériájába 2019.
január 16-án, szerdán 5 órára. Megnyitót mond Dr. Vadvári Tibor alpolgármester
és Frimmel Gyula grafikusművész, majd Orosz István tart tárlatvezetést. A
kiállítás 2019. február 23-ig tekinthető meg. Nyitva keddtől péntekig 10-18
óráig, szombaton 9-13 óráig Cím: Zalaegerszeg, Landorhegyi u.21.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)