"ORRKOPPINTÓ HEVÜLETBEN ..."

Esti episztola V. Sz. úrnak

Olvasom, hogy Rézkilincs úr tapló, és a Holmi
Ballib maszlag, fekália, rettenetes bóvli.

Kösz Szabolcs, hogy megmutattad, s hogy okuljon más is,
Guglizzák be, wéwéwépont, magyaridok, s máris
Első kézből kapják szemközt a kulturkampf örvén
Kioktatón s fölényesen, mintha volna törvény,
Hogy új kánon alapjai tétetnek le éppen,
Amiből a Péterek majd kipottyannak szépen.
A cikk célja nem lehet más, s benne minden sornak,
Hogy a szerző ajánlkozzék Kanonizátornak.
Árokásó lendületét nincs mi megakassza,
Szíve hajtja, azt remélem (s nem valamely kassza),
Feltűnt neki, azt hiszem, hogy nem fúj már egymásra
Úgy szimás és úgy ememás, ahogy az dukálna,
Észrevetted vajon te is, én régóta látom,
Egy szint fölött költő, festő túllép ilyen jármon,
Fontosságot a középszer tud úgy vindikálni,
Ha látszatát a csatáknak képes demonstrálni.
Gőgöt, dölyföt, kultúrharcot emlegetve folyton,
Mi tagadás, OJéDé úr jól túllő a célon.
Noha később (második rész) mint vitaindítót
Aposztrofálja a cikket, minden olyan írót,
Ki kétséget hangoztathat, pláne ellenérzést,
Megbélyegez már eleve s szórja rá a sértést.
Hadd mondjam ki, vagy leírom inkább, hogy a Holmi,
(Bár nincsen már, így hát nem kell a szekerét tolni,
Meg azután amúgy se a dolgom, hogy méltassam),
Szóval, hogy a Holmi, míg volt, ott volt a magasban.
Pompás lap volt és hát persze Latort is szerettem,
László volt, ki a Holmiba bevezetett engem.
Mindez ugyan mellékes, sőt személyes vonzalom
(Meglehet, a tisztázatból később ki is hagyom),
De azért kösz, megkésve, hogy megoszthattam veled.
Momentán csak ennyi telt, és hogyha nincs új menet,
Üdvözöllek és remélem, hogy majd talán egyszer
Föltámadhat még a Holmi - s kibírja a rendszer.

Orrkoppintó hevületben s jócskán elragadva
Írtam, ma volt az esztendő legmelegebb napja.