MÁRCIUS 15.

Néhány színes dia egy cipősdoboz fenekéről. 1973. március 15-én készültek az Iparművészeti Főiskola ünnepi műsorán. Úgy emlékszem, hogy az akkor másodikos  grafikus, Nagy András gondolta ki, hogy tegyük ünneppé a forradalom napját (akkor még persze nem volt munkaszünet), megkért, hogy legyek segítségére, majd együtt vettük rá a fényképeken látszó fiúkat és lányokat, hogy szerepeljenek a zugligeti díszteremben zajló eseményen. A Petőfi feliratú trikóban Kerényi Jancsi, aki fejből szavalja a Talpramagyart, a zászlós létra tetején pedig Herpai Zoli, aki szájában cigarettával olvassa: Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a deszkák... Látható továbbá Horváth Kata, Flohr János, Nagy András, Kelemen Katalin, Bánáti Gábor, Bojti András, Oláh Enikő, Vida Győző … a közönség soraiban: Keresztes Dóra Zsuzsanna, Horváth Imre, Penkala Éva… Az aggódó tekintetű tanárok közt Csernus Lászlót, Nagy Zoltánt, talán Pogány Frigyest, Gulyás Döncit, Farkas Domonkost és a második sort is vállaló Haiman Györgyöt sikerül felismernem. (Kérlek, írjátok meg, ha mást is be tudtok azonosítani.) Arra sajnos csak emlékszem, de a felvétel nem került elő róla, hogy az egyik egy kimerevített forradalmi élőképben (mert ilyenek is voltak) sokszor lerajzolt modellünk Farkas Kati Delacroix A szabadság a barikádra vezeti a népet című festményének nyitott keblű főalakjaként pózolt. A fotók mellett megmaradt az a festett kerek kokárda is, ami Dóra mellére tűzve látszik a fényképen. (A fotókról a főiskolás színjátszók másik két jeles produktuma is eszembe jut, a sárospataki várárokban adtuk elő az építész Gerő Karcsi rendezésében André Gide A tékozló fiú visszatérése című színművét, a Sisimaja című Szendrő Iván által írt és rendezett kabuki darabot pedig több helyszínen is, a főiskola mellett például a Fészek Klubban játszottuk. Kerényi és Bánáti a Sisimajában is szerepeltek, Herpai, Vida és én pedig mindkettőben játszottunk.) Akkor, március 15-én, a délelőtti főiskolai esemény után néhányan a kollégiumból átmentünk Pestre és a Váci utca környékén spontán szerveződő, a hatóság által „nacionalistának” bélyegzett diáktüntetéshez csapódtunk. A rendőrség persze, mint minden évben ekkor is szétkergette a résztvevőket és több tüntetőt előállítottak. A szerencsém az volt, hogy épp a demonstráció idején nyílt Király Sándor színtan tanár kiállítása a Váci utcai Csók István Teremben. Az igazoltató rendőrökkel sikerült megértetnem, hogy eszem ágában sem volt "huligánkodni" (ők mondták így), csupán a megnyitóra igyekszem, ahol aztán igazoltak is. Hogy megtorlatlan mégse maradjak, elvégre mégis elkövettem a „rossz időben rossz helyen” tartózkodás vétkét, túl nagynak ítélt kokárdámat elkobozták. Persze lehet, hogy ez még 72-ben, vagy már 74-ben történt. (Egy másik kokárdám történetét itt írtam meg.)