Anyák napi sírrendezés
Kecskeméten, utána Andi meghív egy fagyira (pisztácia – mák), én pedig
cserébe' megmutatom neki Baska Jóska mozaikját a felújított moziban (most épp színház), és mert a
szomszéd utcában van, azt is, hol született Fényes Adolf. A koincidencia
minősített esete: az emléktábla szerint, épp most van a születésnapja. A száznegyvenkilencedik.
A tábla alatt ugyan három koszorúkampó is van, de mind a három üres. Vajon a
város híres író és zenész fiával megeshetne-e ilyen? Na ja, morfondírozunk,
nyomják a képzőművészeket, mindig is így volt (egyébre gondolni sem merünk,
vagy inkább nem akarunk), veszünk hát egy csokrot, olyat, ami Andi szerint
tökéletesen utánozza a művész színvilágát és feltornázzuk a középső akasztóra. Két
helyes járókelő ajánlkozik, hogy lefényképezik az eseményt, én meg megírom
Utisznak, csak azért, hogy a levél mellé tehessem kedvenc Fényes-csendéletemet
és emlékezhessem a Czollner téri rajzszakkörre (60-as évek), ahol mindenki
tudta, hogy hol áll „az alföldi táj és dolgos népe nagy festőjének” a szülőháza. (Ha valaki még most is tudja, írja meg, cím: Utisz Blog.)
