Május húsz. Rühellem az évfordulókat, herótom van a jubileumoktól, de ez más. Ráadásul úgy látszik, csak én vettem észre. Éppen ötszáz éves lesz a rinó. Úgy értem, hogy épp ötszáz éve, 1515. május 20-án lépett Európa földjére az a híres rinocérosz, amelyet Dürer metszete révén mindenki ismer. De legalább a képzőművészek. Pláne a grafikusok. Plánepláne a fametszők. Nekik – nekünk – az orrszarvú olyan, mint egy logó. Egy embléma. Egy címer. A szívünk fölött viseljük.
Dürer ötszáz éves rinocéroszára emlékezve és felidézendő a
jelképes sorsú állat szomorú történetét május 20-án, szerdán délelőtt 11-kor
tárlatvezetéssel egybekötött rinó-matinét tartunk az Útisz Galériában, amelyen
minden állat- és grafikakedvelő érdeklődőt szeretettel látunk. Az Útisz-blog
olvasóinak nem kell bemutatni a helyet: V. kerület, Honvéd utca 3. A híres Bedő
Ház negyedik emelete. A kaputelefonon ez olvasható: Útisz Galéria. Idemásolok egy rinót, ez nem Düreré, hanem legjobb magyar tanítványáé, Gyulai Líviuszé.
Lisszabon
legyen az utolsó állomás,
Itt szálljon
partra a gyönyörű hasonmás,
Valóság,
képzelet – nincsen, ki eldöntse?
Indulj el
Barótról Dürer Albert öccse!
Ugyanaz az
álom kétszer vál valóra:
Szilfadúcba
metszve, s verset írva róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése