R.E.M.IV.

Fénylik a hold a teraszon,

akár a halott hal hasa,

a baluszter babák között,

mint tus dől át az éjszaka.

Egy visszatérő remegés

az ég bőrén végigszalad,

az álom, a szélzsákba zárt,

még csapkod és még tátogat.

Gyors szemmozgások fázisa,

repkény kúszik a számlapon,

két mutató épp összeér,

most van a legjobb alkalom.

Hátulról látszik valaki,

a korlátnak dől, áthajol,

egy tűzijáték robbanás

virágzik némán valahol.