A NAGYASSZONYOK

Könyvet hoz a posta: Kalmárné Horóczi Margit életmű-albuma. A mottó: „Virág voltam, Gyökér lettem.” Egykor én is szavaltam a kecskeméti Katona önképzőkörének Radnóti-estjein. Akkoriban, amikor számtan-korrepetálásra Kalmár Sándorhoz jártam. Legfőképp azért, hogy lássam a város legszebb asszonyát, hogy a város legjobb sakkozójánál végre egy döntetlent elérjek (úgy lett volna csak esélyem, ha ütésben felejti a királynőjét), és talán azért is, hogy Margit új festményeit megbámuljam. Eszembe sem jutott, hogy valaha ilyesmibe fogok majd én is. Vagy ha eszembe jutott volna, akkor sem mertem volna előhozakodni vele. A formák tisztasága és a színek sugárzása most is elbűvöl. Az ősi népművészet a huszadik század expresszionizmusán keresztül tör elő. Átlapozom újra a Balanyi Karcsi által kronologikusan szerkesztett könyvet. A hetvenes évek tragikus kontúrú rajzos munkákkal indulnak, a mostanában készült képeken a színek harmóniája és a szimmetriák biztonsága uralkodik. Nem kéne megfordítani azt a mottót kedves Margit: gyökér voltam, virág lettem…
 

Hatvan éves lett a vári Koller Galéria, fényűző album, ünnepi kiállítás. Nem volt még érkezésem egyikhez sem, holott a könyvbe előszót írtam és egy rézkarc tőlem is van a tárlaton. Persze, bepótolom hamarosan – már csak Koller Edit miatt is. Napló töredelmek című könyvének címlapján profilból látszik: tessenek ide kattintani és elámulni!Gyanítom az aranykor művészei Csók, Szőnyi, Reich és Amerigo Tot valaha miatta is látogatták az ötvenes évek első magyar magángalériáját. Én 2000 körül ismertem meg, kiderült: „földik” vagyunk. Akkoriban a Kecske utcai akadémia az ő támogatásából élt, vagyis hát Honthy Hanna ékszereiből, a híres operettprimadonna ugyanis az ifjú kollégára hagyta azokat, Edit meg ugyebár született művészetpártoló...

Ma nyílt Bódis Erzsébet textilművész születésnapi tárlata a Gödöllői Iparművészeti Műhely galériájában. Az art deco és a székely népművészet szépséges összefonódásából született szőnyegeket már láttuk sok éve az Ernstben, de most, a megnyitón hallhattuk a történetüket is. Erzsébet asszony beszélt a kolozsvári főiskoláról, a kalotaszegi és csángóföldi gyűjtésekről, emlegette a pályatárs Kós Károlyt és szólt arról is, hogyan működtek valaha a csíkszeredai és a marosvásárhelyi népművészeti szövetkezetek. Ha teljes képet szeretnénk kapni az életműről, akkor végig kellene járni a bukaresti, a kolozsvári , a gyergyószentmiklósi, a marosvásárhelyi, a zilahi múzeumokat és a ki tudja merre szétszórt gyűjteményeket. Vajon meg van-e minden? Közel hajol a fülemhez: huncut világ volt az…