Honnét e hirtelen sötét,
földet sem ér a talpa,
egy óceán a háttere
karcsú kelyhébe' tartja.
Vonul feléd a parton és
szemhéjadon belülről,
kisebb lesz, ahogy közelít,
s megtörténik elölről:
egyetlen ponttá összefut
minden árnyék a térben,
s egy lábnyommá a tenger e
negatív jelenésben.
Hány ezer évig vigyázhat
a retina egy képre,
és mennyi kell, egy pillanat,
hogy elfelejtse végre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése