KÖRÖSFŐI 150

SOPRONI  ANZIKSZ

(szecessziós anagrammatikus versezet)

Jön a reggeli IC, gőzt pöfög, átfut,    (Gilicze Gergő)

lopni kies tájon tolvaj szeretőt,    (Jánosi Nikolett)

oly boldog a nép itt, napi három nász jut,    (Juhász Márton)

van-e szebb logika: ábrándozz mielőtt    (Nádi Boglárka)

döntesz bús viola és perc-lelemények   (Csepella Olivér)

talmi csokra közt, de korántse merészelj  (Kontár Emese)

e szőke mezőkben  barbár aratókat   (Bernát Barbara)

(pláne ha mind János), sörökkel itatni ma éjjel.    (Kőrös János)

Képek a kiállításról: ex libris  videó

UTÓKÉP

Honnét e hirtelen sötét,

földet sem ér a talpa,

egy óceán a háttere

karcsú kelyhébe' tartja.

Vonul feléd a parton és

szemhéjadon belülről,

kisebb lesz, ahogy közelít,

s megtörténik elölről:

egyetlen ponttá összefut

minden árnyék a térben,

s egy lábnyommá a tenger e

negatív jelenésben.

Hány ezer évig vigyázhat

a retina egy képre,

és mennyi kell, egy pillanat,

hogy elfelejtse végre?

ZAJLIKA ZÉLET

Egy hír Oroszországból: A magyar mese világában címmel Orosz István és Keresztes Dóra illusztrációit mutatják be abban a nyizsnyij novgorodi könyvtárban, ahonnan a sárospataki gyűjteményt visszaszármaztatták Magyarországnak. (Az anyag ugyanaz, ami tavaly a moszkvai gyermekkönyvtár galériájában is ki volt állítva.) Egerben, a Művészetek Háza által szervezett Képzőművészeti Szabadegyetem keretében február 12-én kedden 11-kor Anamorfózisok címmel tartok előadást. (A cím: Zsinagóga Galéria, Kossuth utca 17.) Másnap, 13-án szerdán délután 5-kor Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban Rejtett képek címmel lesz előadásom. Az előadás után 6-kor kiállításom is nyílik a színház galériájában. Szikora János és Gartner Petra beszélnek majd a megnyitón. (A cím: Fő utca 8.) Folytatódik a Maladype előadássorozata is, a következő alkalom február 19-én, kedden 6-kor lesz. A témáról bővebben a Maladype honlapon.

RÓDMÚVI

(Haris Lacinak, Berecz Andrásnak és Dózsa Tamásnak

a harminc éves Nagy Utazás emlékére)

Három pápista meg egy zöld-

fülű, eltévedt kósza eretnek

ez vagyok én (de igyekszem),

s amazok fölváltva szeretnek.

Az ács fia végülis érted

éppúgy …, és elmagyarázzák;

nagy, puha felhők dőlnek a szélnek

s köztük menetelnek a nyárfák.

Roadmovie, kábé harminc éves;

Tamásra tekertük a zászlót,

András fütyörészte a ritmust

s Haris is bemagolta a pár szót:

anyanyelvén nógatni a kisbuszt;

Skoda volt, ó, nincs az a szín már,

útközbe’ bedöglött néha,

Bielskonál és/vagy Bialánál.

Adtunk koronát zlotyiért és

beherovkát poharaztunk sörrel

s lepecsételtettük a passzust

már minden cseh határőrrel.

Volt, hogy hálózsákban aludtunk,

Częstochowába’ panelbe’,

mindenhol akadt egy lengyel, a buszt,

aki úgyis hitelbe szerelte.

Varsó: egy kirugott dramaturg 

konyhájában tunkoltuk a lábost,

később láttuk a filmhiradóban,

egy tábla alatt ült: Solidarność.  

Hoztunk friss szamizdatokat

hűtőtáskába pakolva,

szendvicsek és filmdobozok közt

(ORWO, kifakult pár év múlva).

Krakkóban megnéztük a férfit:

Szentatya, mondták mosolyogva,

színrül-színre láttuk, Laci meg

ahogy az objektívje mutatta.

Hazaút, kerek ostya az égen,

alkonyi lassú leblende.

Mért azzal jössz: lehetett volna?,

mondd inkább azt, hogy lehetne.

Ki kéne számolni, mikor volt,

akkortájt indult be a válság;

s egy kondenzcsíkról odafönt

azt hittük, hogy már a határsáv.