A legismertebb eset az Új Forrásban 1984 októberében megjelent Öröknyár c. vers. Nem szabad feledNI, a gyilkosokat néven nevezNI. Az NI monogramban az olvasók Nagy Imre kivégzett miniszterelnököt ismerték fel, a gyilkos szót pedig Kádár magára vonatkoztatta. A lapot betiltották, a költő, Nagy Gáspár pedig nem publikálhatott. (Két évre rá betiltották a Tiszatáj című folyóiratot is, mert Kádár úgy vélte -nem alaptalanul -, hogy ő az a Júdás, aki Nagy Gáspár A fiú naplójából című versében szerepel.)
A másik történet két évtizeddel korábbi. Egy levélváltás alapján idézhető föl.
Illyés Gyula Kádár Jánosnak, 1961. július 9.
A másik történet két évtizeddel korábbi. Egy levélváltás alapján idézhető föl.
Illyés Gyula Kádár Jánosnak, 1961. július 9.
Kedves Barátom! Hivatalos természetű ügyben fordulok Hozzád, az alábbi hivatalos, pecséttel ellátott levelet kaptam, vidéki tartózkodásom miatt csak a mai napon:
Tisztelt Illyés Gyula!
Az újabban megjelent allegóriáidat is érdeklődéssel olvasom. Ezek eszembe juttatják „figyelmességedet”, amely tavaly az Élet és Irodalomban megjelent „Sötét” című versed elküldted nekem és ezzel külön felhívtad rá a figyelmemet. Igaz, annyi bátorságod nem volt, hogy ezt saját nevedben tedd meg, hanem hitvány módon Dömöcki János nem létező mérnök nevét választottad. Szerencsére az írásodat jól ismerem, s így nem volt nehéz rájönni, hogy ki rejlik az álnév mögött. Magatartásod miatt én már rég lemondtam arról, hogy a kettőnk közötti barátságról beszéljek, mégis megkérdem: nem érzed, milyen mélyre süllyedtél a szarban? Budapest,1961. július 3. Üdvözlet: Kállai Gyula (s.k.) a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Első Elnökhelyettese.
Tisztelt Illyés Gyula!
Az újabban megjelent allegóriáidat is érdeklődéssel olvasom. Ezek eszembe juttatják „figyelmességedet”, amely tavaly az Élet és Irodalomban megjelent „Sötét” című versed elküldted nekem és ezzel külön felhívtad rá a figyelmemet. Igaz, annyi bátorságod nem volt, hogy ezt saját nevedben tedd meg, hanem hitvány módon Dömöcki János nem létező mérnök nevét választottad. Szerencsére az írásodat jól ismerem, s így nem volt nehéz rájönni, hogy ki rejlik az álnév mögött. Magatartásod miatt én már rég lemondtam arról, hogy a kettőnk közötti barátságról beszéljek, mégis megkérdem: nem érzed, milyen mélyre süllyedtél a szarban? Budapest,1961. július 3. Üdvözlet: Kállai Gyula (s.k.) a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Első Elnökhelyettese.
Ilyen indulatú levélre nincs módom válaszolni. A vádat és a sértést azonban vissza kell utasítanom. Ez igen könnyű. Általad kérem, de pályámat és életemet téve rá, állapítsa meg azonnal hites írásszakértő és törvényszéki ujjlenyomat-vizsgálat, hogy otromba provokáció történt: azt a névtelen levelet nem én írtam. Soha nem írtam névtelen levelet. Amilyen eredetű, természetű és alap nélküli az egyik vád, olyan a másik. Bizalommal kérem válaszod, a továbbiakban mitévő legyek. Őszinte nagyrabecsüléssel köszönt Illyés Gyula (saját kezű aláírás). Címem péntekig, Budapest II. Józsefhegyi u.9. Azontúl: Tihany, Veszprém m.
Kádár válasza Illyésnek, 1961. július 11.
Tisztelt Barátom!
Megkaptam július 9-én kelt különös tartalmú leveled. Érdemi választ nem tudok adni. Ugyanis másirányú elfoglaltságom miatt nem vállalkozhatom arra, hogy számodra postás és írnoki munkát végezzek. Ha úgy gondolod, hogy a szóvá tett ügy további tisztázást kíván, akkor azt légy szíves és végezd el az én személyes közreműködésem nélkül. Minden jót kívánok. Üdvözlettel: K. J. (saját kezű szignó)
A Kállai által megkapott „allegóriának” a híre persze eljuthatott Kállaihoz és Kádárhoz a titokzatos Dömöcki közreműködése nélkül is, ugyanis egy gólyavári nagygyűlésen maga Marosán György személyesen tépte azt darabokra. De íme a vers, a Sötét. Az Öröknyár néven nevező bátorságához képest tényleg csak szelíd allegória:
Lámpa nélkül megyünk.
Az út itt egyenes.
Balról vetés neszez,
jobbról gomba-szagu
liget lépdel velünk.
Meg és megvastagul
közönként a homály:
egy-egy jegenye vár
s lép elénk szótlanul.
Nem látjuk a talajt,
hogy a láb hova visz.
Éj lepi szánkat is.
Csak a fülünk szabad.
Fütty repül magasan:
vonat. Bagoly kiált.
Cella-szűk a világ
s csillag-határtalan.
Szemünk botunk hegyén
és lábunk ujjain
és orrunk lukjain
és hátunk közepén.
Szemem a gondolat
csáp-végén. Oh vak éj!
S te ős, vak, vízi mély,
ember-korunk alatt!
Dobhártyánk vásznain
rajzolódik ki kép
Dobhártyánk vásznain
rajzolódik ki kép
módjára a vidék,
folyva, akár a film.
Félünk és törpülünk
és közben tágulunk:
mérföldekre nyúlunk
csápoddal, ösztönünk!
Föléled a szimat,
visszafinomodik
az eb-rokon korig:
ráadás-lelket ad.
Állat lényünk vezet.
Még semmi cél, sehol.
Csak néha, amikor
kezem érinti villanyos kezed.
Megyünk. Fülel a táj.
Csoda, hogy a szivünk
nem villog messze, mint
a szentjános-bogár.
P.s.: Az alábbi “kiszámoló” tulajdonképpen egy anagramma sorozat, a diktatúra szó betűi alkotják a versike mindegyik sorát. (Ha egy kicsit ügyesebb lettem volna, akkor a legalsó sort fejjel lefelé írtam volna, mint ahogyan a rejtvény újságokban a megfejtést szokták.) A dologban egyébként az a szintepláne, hogy éppen 100 karakterből áll!
Akad itt úr:
Akad itt úr:
Adu-titkár,
Adatik rút
Kádári út,
Ikra-tudat
Kutat, riad,
Ki tud, arat,
Durák itat,
Kitárt adu:
Diktatúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése