2009. április 30., csütörtök

METRÓ, RAZGLEDNICA, GRAND MARNIER

A budapesti új metróvonal építésének legnagyobb eredménye, hogy Takáts Marci lejár a készülő alagútba festegetni. A Bocskai úti állomáson ma nyílt kiállítása Németh András fotós társaságában. Piranesi Carceri sorozatának hatalmas, szabálytalan terei színesben és modern változatban. Nem csak a képeken, a valóságban is, harminc emelettel a föld alatt.
Radnóti est a Magyar Művészeti Akadémián. Jelenits István és Ács Margit a Razglednicákat idézik. Elhangzik Ágh Pista új verse (Radnóti: Szentkirályszabadja), abban is ez a szó. Micsoda drámát, mennyi érzelmet, fátumos erőt hallunk ki belőle ... Akkor is libabőrös lettem, amikor tavaly egy belgrádi újságos stand mellett láttam felírva - holott egyszerűen csak azt jelenti: levelezőlap.

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Nem hinném, hogy sokan tudnák, a fenti Radnóti vers, pontosabban annak utolsó két sora a Wall Street Journalban is megjelent. Belátom, nem hangzik túl hihetően, ugyanis a Wall Street Journalban egyáltalán nem szoktak verset közölni. Egy amerikai ügynökség megbízásából valamikor a múlt évezred vége felé Grand Marnier hirdetésekhez rajzoltam reklámokat. A drága ital image-ét valahogy az intellektussal akarták összefüggésbe hozni, el is fogadták az ötletemet egy képről, amelyen, egy kéz a Grand Marnieres palack mellett egy aranyhegyű tollal lejegyez valamit. A szerkesztők ajánlata az volt, hogy valami szövegszerű, érthetetlen betűsort is tegyek a képre, attól majd életszerűbb lesz az ábra. Badarságot nem akartam írni, illetve azt gondoltam, hogy New Yorkban egy magyarul írott költemény tökéletesen megfelel majd az értelmetlen betűhalmaz kategóriának. Igazam is lett, senki semmi értelmet nem vett észre a sorokban, megjelent az ad, sőt ahogy az a hirdetményekhez illik, jött hetente többször is a lapban.
Nem is lett volna baj, ha egyszer valaki (mindenütt van egy magyar), nem szól be a szerkesztőségbe, hogy ő érti ám, mi van oda írva. Ki is tört a pánik! Rémült telefonok, faxok, e-mailek. Fokozódott a feszültség, amikor kitudódott, hogy valami meggyilkolt zsidó fogalmazta a szöveget. Elkezdődött az írás összes értelmének titkosszolgálati vizsgálata. A rejtjelezés keresése. Hivatalos fordításokat rendeltek a legelfogulatlanabb fordítóirodáktól. (Gyanítom, hogy a hexameterek pontos betartására nem különösebben ügyeltek, de így is van bennem egy cseppnyi büszkeség, hogy Radnóti Miklós költészetének amerikai megismertetéséért tettem valamit – még ha meg is csappantak azóta a Wall Street felől érkező megrendelések:-)

A RAZGLEDNICÁK = RENG A DAL, CIKÁZ

Nincsenek megjegyzések: