A magyar-lengyel barátság napján a Platán Galériában megnyílt doktor Ducki Krzysztof kiállítása (előző nap lett DLA), és az Akadémián átadták a Wacław Felczak-díjakat. A tükrös anamorfózist hárman kapták meg, Kiss Gy. Csaba, Kovács István és Petneki Áron. Az ukrán orosz háborúban elfoglalt különböző álláspontok miatt a barátság egyébként épp mélyponton van, bár a ceremónia külsőségein ez nem nagyon látszott.
1. Társadalmunkban az számíthat erkölcsi megbecsülésre, akit anyagilag is elismernek.
2. Az egészséges társadalom építése hiteles, erkölcsileg megbecsült tanárok nélkül elképzelhetetlen.
3. A tanárok anyagi helyzete rossz, fokozatosan romlik.
4. Következésképp az egészséges társadalom megszűnik létezni.
5. Ezt nem akarhatjuk.
A fenti képet egy lelkes ifjú társaság - köztük egykori diákjaim - kérésére rajzoltam. Fizessétekkiatanárainkat címmel indították a projektet. Sárika néni az elsős tanítóm volt, a róla készült fénykép a Köznevelés című újságban jelent meg valamikor 1958 és 1960 között. A jobboldalán látszó fiúcska én lennék. Sárika nénitől tanultam meg olvasni. És írni.
– Ki volt a leghíresebb magyar ügyvéd? Bizonyára kevesen vágnák rá egyből: Kossuth Lajos, mert politikai szerepei – pénzügyminiszter, kormányzó, a szabadságharc szellemi vezére – a jurátusi diplomát igencsak fölülírták. Kossuthról egy mai ügyvéd kollégájával, Szecskay Andrással beszélgetünk, ráadásul egy különös jogi ügy kapcsán. Emperor of Austria v. Day and Kossuth – ezen a néven folyt az 1861-ben kezdődő per. A felperest, Ausztria császárát könnyű kitalálni, természetesen Ferenc József volt, de ki a csuda az a Day, aki mellett alperesként Kossuth neve megjelenik? És tulajdonképpen mi volt a per tárgya?
A Day név William Day és fiaihoz kapcsolódik, londoni nyomdászok voltak, legkevésbé az ügy főszereplői. Természetesen a két főszereplő Ferenc József császár és az emigrációjának harmadik állomásán, Londonban élő Kossuth Lajos voltak. Kossuth a sikertelen 1848-49-es forradalom és szabadságharc újraélesztését szerette volna elérni. Hihetetlenül sikeres és ismert politikus volt külföldön, tömegek kísérték útjait és hallgatták Magyarország szabadsága érdekében elmondott lelkesítő beszédeit. Kossuth tudta, hogy egy szabadságharchoz pénz kell, mégpedig sok. Ezért bankjegyeket nyomtattatott Londonban a Day & Sons nyomdával későbbi magyarországi felhasználás céljával. A bankjegyek "fantázia" bankjegyek voltak, egyetlen forgalomban lévő bankjegyet sem utánoztak. Éppen ezért Kossuth bankjegy-nyomtatási akciója pénzhamisításnak nem is volt minősíthető, büntető eljárást nem lehetett indítani ellene.
Ferenc József londoni nagykövete, gróf Apponyi Rudolf útján szerzett tudomást az esetről. Miután diplomáciai úton nem tudott érvényt szerezni a kinyomtatott bankjegyek megsemmisítésére irányuló szándékának, végül is polgári pert indított a királyi udvarhoz legközelebb álló, és equity (méltányosság) alapon bíráskodó Kancelláriai Bírósághoz.
Az igen sok érdekes jogi kérdést felvető perben végül is marasztalták az alpereseket és a bankjegyeket meg kellett semmisíteni.
Az ügyről 2010-ben tanulmányt író Dr. Szabó Marcellt idézve (Magyar Jog 2010/4) a perben "a császár jogi értelemben nyert, erkölcsi és politikai értelemben azonban hatalmas presztízsveszteséget szenvedett." Véleménye szerint az 1861-72 évi pürrhoszi győzelem nagyban hozzájárult az 1867 évi kiegyezéshez.
Ez az a per, ahol Kossuth Lajos védekezésében vitássá tette, hogy a felperes Ferencz József akár de iure, akár de facto Magyarország királya lenne. A felperes magyarországi uralkodásának jogszerűségét pedig a császárra nézve megalázó módon John Stuart angol kisnemes alkancellár bíró mérlegelhette. Ugyanez a bíró Kossuth Lajost - marasztaló ítélete ellenére - rendkívüli képességekkel rendelkező, kivételes eredményeket elérő, tiszteletreméltó férfiúnak nevezte. A lordkancellár, mint a másodfokon eljáró tanács elnöke azt is érzékeltette véleményében, hogy Ferenc József magyarországi uralmát jogszerűtlennek tartja, jóllehet ezt a kérdést a diplomáciai elismerésre tekintettel nem vizsgálhatta. Kossuth megalapozottan védekezett azzal kapcsolatban is, hogy mint nemes ember, a Szent Korona tagjaként jogszerűen használta a magyar királyi címert.
– Hogyan szereztél tudomást az ügyről?
Volt kollégám, nagy tudású, több nyelvet beszélő principálisaim egyike, Dr. Gayer Gyula ügyvéd - akinek múlhatatlan érdemei vannak az Ügyvéd Múzeum létrehozásában és kiállítási anyagának gyarapításában, rendszerezésében, és akinek igen kiterjedt nemzetközi ügyvédi kapcsolatai voltak - mesélte először ezt a történetet egy angol ügyvédküldöttségnek, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében, a fő falon elhelyezett, Kossuth Lajost ábrázoló festmény előtt. Minthogy rendszeres kapcsolatban állunk a Freshfields és az Ashurst irodákkal, ha alkalom adódott, én is elmeséltem ezt a történetet az angol kollégáknak. Az egyik ilyen találkozás után a Freshfields iroda egyik partnere hazautazása után két nappal elküldte az 1861-ben keletkezett ítéletet. Bár az ítélet angol nyelvezete 160 éves és olyan, mintha cirkalmas magyar jogi szövegeket olvasnánk ugyanabból az időből, mégis óriási élmény volt az elolvasása. Kossuth Lajosra nézve ugyan kedvezőtlen volt a döntés, de hihetetlen alapossággal, minden részletre kiterjedő, minden tényállításra és jogi érvelésre választ adó indokolással ellátott ítélet született.
– A brit hagyománytiszteletről nem csak az ötszáz éve egyformán nyírt gyep jut az ember eszébe, hanem a törvénykezés, az, hogy a jogászok – mi laikusok a filmekből tudjuk - több száz éves perekre hivatkozva szónokolnak. Vajon a Ferenc József és Kossuth Lajos közti pernek is voltak-e előzményei, illetve az ottani döntés hatással volt-e későbbi ügyek kimenetelére?
A felek által a perben előadott érvelésekből jól látható az angol common law jogalkalmazás precedensekre épülő jellegzetessége és az is, hogy a bíróság nem az írott jog, hanem ún. equity (méltányosság) alapján döntött.
Például a perköltség kérdésében való döntésnél a Hullett v. The King of Spain ügyre hivatkoztak, amelyben a Lordok Háza arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy király méltóságán aluli volna, ha költséget ítélnének részére. Így aztán Ferenc József részére sem ítéltek perköltséget, jóllehet a per igen költséges volt.
Az ügy rendkívül nagy port vert fel és a vélemények igencsak megoszlottak a döntés helyességét illetően. Volt olyan mértékadó angol jogi kommentár, amely minden kérdésben Kossuthnak adott igazat. Figyelemre érdemes, hogy bár a fellebbezési eljárás során az I. fokú döntést helybenhagyta a bíróság, az ügyben eljárt összesen négy bírónak eltérő álláspontja volt az érdemi jogi kérdésekben. Az ítéletet azóta is nagyon sokan és sok ügyben hivatkozták, leginkább azzal kapcsolatban, hogy egy külföldi állam vagy uralkodó közjogi igénye érvényesíthető-e egy másik külföldi állam bírósága előtt.
– Ferenc József nyilván nem vett részt személyesen a tárgyalásokon, de vajon a jogban képzett Kossuth ott volt-e?
Ferenc József természetesen nem vett részt a tárgyalásokon, képviseletében gróf Apponyi Rudolf és megbízott angol ügyvédei jártak el.
Azt azonban bizonyosnak vélem, hogy Kossuth Lajos részt vett a tárgyaláson, hiszen személyesen vezette 12 angol ügyvéd munkáját. A részvételt támasztja alá Kossuth Lajos habitusa, személyes érdekeltsége és ügyvédi vérmérséklete is, ami nem engedte volna meg számára a távolmaradást. Mivel akkor Londonban élt, ismertsége és népszerűsége is a jelenlétet diktálta számára. Kossuth pontosan jól érezte a per "marketing" értékét és azt, hogy nagyszerű alkalmat ad nézeteinek nagy nyilvánosság előtti hangoztatására. Ne felejtsük, hogy a tényállást és a közjogi hátteret ő ismerte a legjobban és bármennyire is kiváló jogi tanácsadója és képviselője volt Ashurst úr és munkatársai személyében, bármilyen állításra, érvelésre ő azonnal tudott válaszolni.
– Ehhez persze nem csak jól, hanem szinte kifogástalanul kellett ismerni a nyelvet. Tudod-e, milyen szinten beszélt angolul Kossuth?
Az általam ismert források arra utalnak, hogy Kossuth igen jól beszélt angol nyelven. Ha nem így lett volna, hogyan is tartott volna rendkívül sikeres nyilvános beszédeket Amerikában és Angliában? Ő maga visszaemlékezéseiben arra utalt, hogy a szabadságharc előtti börtönbüntetése alatt egy eredeti angol nyelvű Shakespeare kötet alapján tanult meg angolul. Shakespeare-re való hivatkozásnak Amerikában és Angliában persze politikai célja is volt. Mindemellett Kossuth nemesi származású személy volt, édesapja Kossuth Antal is ügyvéd, bizonyára rá is hatással volt az 1800-es évek első évtizedeinek korjelensége, a reformnemzedék figyelme Anglia, mint követendő minta felé irányult, angolul tanultak. Gondoljunk itt egy percre gróf Széchenyi Istvánra is. Frank Tibor tanulmánya (FRANK TIBOR: (tripod.com)) Kossuth beszédeivel kapcsolatban Justin MsCarthy parlamenti képviselőt idézi: "Kétségtelenül egyike volt a legékesebben szóló embereknek, aki valaha angol népi hallgatósáfg előtt beszélt. Az az angol nyelv, amit ő beszélt, stíliusát tekintve a legnemesebb volt, s tanítani lehetett volna belőle az ékesszólást: Kossuth Shakespeare nyelvét beszélte."
– Hogyan kell elképzelnünk az 1861-ben zajló pert? A régi rajzokból ismert rizsporos parókában, földig érő talárban lássuk-e a résztvevőket?
– Bármennyire ismert és megbecsült férfiú lehetett Angliában Kossuth, ismertsége és tekintélye mégsem vetekedhetett a császáréval. Képes volt-e mégis független maradni a brit bíróság?
Kossuth valóban rendkívül ismert és népszerű volt külföldön, mint az idegen segítséggel levert magyar szabadságharc vezetője. Mindemellett az is tény, hogy az ítéleti döntésben jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy Viktória királynő diplomáciai kapcsolatot létesített Ferenc Józseffel, ezzel annak császári és királyi minőségét elismerte. Az angol bíróság ennek tükrében nem hozhatott olyan döntést, amelyben a felperes magyarországi királyi minőségét kétségbe vonja. Kossuth védekezésének egyik szála ugyanis az volt, hogy Ferenc József nem jogszerű uralkodó Magyarországon. Vajda Emil 1892-ben megjelent Kossuth élet- és jellemrajzából idézek ezzel kapcsolatban: "S midőn Kossuth elvbarátai sürgetésére fölebbezett a lord kanczellárhoz, ehhez a magas állású úrhoz is talált hátulsó ajtót a bécsi befolyás. Ő lordsága rámondta az ament az első fokú ítéletre…"
– A Kossuth-bankók az 1848-49-es szabadságharc idején alig több, mint egy évig voltak forgalomban, mégis a függetlenség szimbólumává váltak. Az Angliában nyomtatott bankjegyeknek mi lett a sorsa?
Az
angol bíróság kedvezőtlen döntése értelmében sajnos mintegy 17 (más források
szerint 23) tonnányi kinyomtatott bankjegyet megsemmisítettek, a bankók
nyomtatására szánt, de fel nem használt resurgo (feltámadok) vízjeles
papírokat pedig egyszerű borítékok készítésére használták fel. Szerencsére
néhány bankjegy elkerülte a megsemmisítést. Íme az 1 forintos bankjegy képe:
Kossuth Lajos, az igazságát kereső ügyvédként és politikusként, nem adta fel. Az első amerikai és a második angliai kísérletek után még egyszer, Olaszországban, újból megpróbálkozott a Kossuth-bankók nyomtatásával, de ez alkalommal is sikertelenül.
– A brit tradíciókkal kapcsolatos az a tény is, hogy a peres feleket képviselő két ügyvédi iroda, a Freshfields és az Ashurts ma is léteznek, sőt mindketten világcéggé nőttek. Úgy tudom, a Szecskay ügyvédi irodának is van dolga velük?
Igen, és ez az, ami számomra leginkább érdekessé teszi ezt az egyébként is különleges és sokat hivatkozott pert. Freshfields ügyvéd úr volt a jogi tanácsadója és képviselője Ferenc József császárnak, Ashurst ügyvéd úr és irodája pedig Kossuth Lajosnak. E két kiváló angol ügyvéd irodája tehát legalább 170 éve létezik és mára több ezer ügyvédet foglalkoztat mindkettő, az egész világra kiterjedő hálózattal, a legmagasabb szintű nemzetközi elismertséggel (www.freshfields.com, www.ashurst.com). Mindkét irodával rendszeres kapcsolatban állunk. Egy francia kollégánk, aki itt Budapesten a 90-es években közel öt éven át velünk dolgozott, visszatérése után az Ashurst iroda partnere lett. Képzeljük el, mintha ma Magyarországon sok ügyvédet foglalkoztatva lenne Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös Károly - akik valamennyien ügyvédek voltak - nevét viselő, jogfolytonosan működő ügyvédi iroda. Közép-Európa történelme azonban másként alakult.
(Az interjú az Országút című folyóiratban jelent meg)
Utassy József
Zúg március
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
Na jó, nem a világirodalom csúcskölteménye, de mégiscsak valami versféle. Hazafias, pátoszos,
szenvedélyes, egy kicsit dagályos, giccses. De vajon ki írhatta? 2013-ban tettem ki ide a blogra és azóta nem jött válasz. Lassan tíz éve. Most valahogy aktuálisnak éreztem újra. Apró könnyítés:
fordításról van szó, bevallhatom a Google fordító segítségét is igénybe vettem, de ez talán sejthető volt.Szóval:
Amikor könnyeket fakasztott,
költő, szemedből a részvét,
a mennyekig szárnyalt fohászod
e keserű sorsú népért.
És mikor fenséges hazánk
gyönyörűségén révedeztél,
éneked úgy hullott le ránk,
mint áldást hozó égi szent szél.
Amikor lantodon az édes
anyaföldről zengett a húr,
szerelmi himnusz szólt, mi éles
nyilakkal a szívünkbe szúr.
Ó dalnok, minden grúz azóta
lelkében hordja éneked,
és árva néped összetartja,
hogy szeretett és hogy szeret.
Minden betű, amit leírtál
gyökeret vert és szökkent szárba,
szent férfiú, ideje már,
hogy készülődj az aratásra.
Ne csodáld, hogy csodál e nép
s az új század veled virrad,
Erisztavi, bár szülne még
e föld sok olyat, mint te vagy.
