Néhány hete Andi húgom meghívására (és a köröttem gyűrűző
fészbuk-averziók dacára) beszálltam egy
játékba, melynek az volt a lényege, hogy tíz napon át posztolnom kellett
egy-egy könyvcímlapot, és meg kellett kérnem egy-egy ismerősömet, hogy ő is
ezt tegye. Az utolsó az lett volna, amelyet a mellékelt fényképen lapozgatok, magát a könyvet azonban nem találtam, így sajnos a címlapját sem tudtam
megmutatni, sőt a pontos címére sem emlékeztem. Úgy rémlett egy képes Gulliver
könyv volt. Gulliver utazásai, Gulliver a törpék közt, Gulliver Liliputiban,
vagy ilyesmi. Olyan kihajtogatós könyv volt, amit manapság pop-up könyvnek
hívnak, és ahogy a fotó mutatja, meglehetősen nagy méretű volt. A fénykép –
saját fizimiskám alapján legalábbis úgy saccolom – valamikor 1955 és 1958 közt
készülhetett, azt gyanítottam, a könyvet is ekkoriban adhatták ki. Bizonyára ajándékként kaptam (a flanel ing és a kötött mellény október végi születésnapomat, vagy a karácsonyt juttatja eszembe). Azt reméltem,
hátha valaki ráismer a könyvre, vagy talán meg is van neki, hogy megmutassa,
noha sejtettem, az ilyen gyerekeknek készített pop-up könyvek eleve nem az
öröklétnek készültek – és ugyebár hat évtized pörgött le azóta. (A háttérben
látható kis könyvespolcon egyébként a szüleim történelmi témájú könyvei
látszanak, a híres-hírhedt nyolc kötetes piros gerincű Hóman-Szekfűt bizonyára
sokan felismerik. A könyvespolc később, amikor már sok könyvem volt, az enyém
lett, és apám tanácsára, aki épp a jelzett időszakban tanulta ki a könyvtáros mesterséget, nagyság szerint helyeztem el rajta a könyveimet. Természetesen a képen
látható kihajtogatható könyv lett a legelső a sorban.) Szóval megosztottam a
fészbukon a fényképet és egyetlen éjszaka elég volt, hogy megérkezzen Gehér
Klárától a megfejtés. Igen! A cseh illusztrátor könyvéről van szó: Vojtěch Kubašta:
Gulliver Lilliputban. Köszönöm, Klári! Hamarosan a jeles cseh-morva művészettörténész, Marta Sylvestrova, a brnoi illusztrációs biennálé kurátora is megerősítette, Kubašta mester könyvéről van szó.
Vojtěch Robert Vladimír Kubašta 1914-ben
Bécsben született, aztán a Monarchia megszűnte után szülei Prágába költöztek, s
ott élt haláláig. Építészetből szerzett diplomát, de 1940-től könyvtervezőként,
illusztrátorként dolgozott. Mi mást csinálhatna egy építész, ha könyvillusztrációkkal
kell beérnie: térbeli könyveket tervez. 1956-ban tervezte meg első felugró,
térbeli mesekönyvét. Úgy látom, az én magyar nyelvű Gulliveremet is vagy
Prágában, vagy Pozsonyban nyomtatták, alighanem a cseh, illetve a szlovák
kiadással egy időben, ha igaz, akkor 1956-ban. (Gulliver Lilliputban, kiadó: Artia (Prága), vagy Vydavatel'stvo
Osveta (Pozsony), a kiadás éve: 1956 (?), szerkesztő: Jozef Telgársky,
illusztrátor: Vojtěch Kubašta, a kötés típusa: félvászon, oldalszám: 20 oldal,
méret: 32 cm x 22 cm, megjegyzés: szétnyitva háromdimenziós figura emelkedik ki
a könyv síkjából.)
A nagy francia költő, aki élete vége
felé Brüsszelbe kényszerült költözni, szívből utálta a belgákat, s mivel őszinte ember
volt, eszébe sem jutott, hogy belgafóbiáját titkolja. Brüsszel a majmok
fővárosa, írja, a belgák piszkosak, a nők melle több mázsát nyom,
rothadtvirág-szaguk van, undokok, gazok, szemérmetlenek, folyton zajonganak,
fütyülnek, a fütyögés egyébként nemzeti
vonásuk, nemzeti szobruk pedig a pisseur és
a vomisseur, a vizelő és az okádó. Franciául
nem tudnak, legföljebb mímelik a francia műveltséget, ugatják a kultúrát, és
hogy civilizáltak lennének, dehogy azok, inkább szifilizáltak. Az amúgy nem túl prűd Kosztolányi, aki
megpróbálkozott Baudelaire belga témájú verseinek magyarra fordításával,
bevallja, jócskán meg kellett cenzúráznia, hogy elviselhetővé váljanak a bennük
foglalt sértések. A New York-i Contra Mundum Press Rainer J. Hanshe fordításában és az én címlaprajzommal adta ki a könyvet. (Korábban Szentkuthy címlapokat rajzoltam nekik.)
