FÉNYKÉP ABLAKOKKAL

Áll vagy fekszik? Mást jelent és bizony mást is üzen egy kép. Való igaz, nem mellékeltem „használati utasítást”, gondoltam, elegendő a telefonba elhebegett tanács. Nem volt elég, a „Magdikás fényképet” fölakasztották a falra, ahogy általában a képeket szokták. Talán túl természetes volt, hogy a téma fekvő, vagyis cintermi helyzetet igényel (száz éve elfekvő bajunk, Trianon) igaz, az már csak számomra lehetett magától értetődő hagyomány, hogy a Vigadóban fekvő munkákat teszek ki. Legutóbbi plakátkiállításomon nem a falakon lógtak a falragaszok, és nem ott voltak már a megelőzőn sem. Mindegyik lefeküdt, akár egy temetőkertben. Magamra vessek, miért is nem voltam erélyesebb. Most, hogy a fölfüggesztett kép lifegő ablakocskáit nem nyitogathatják a látogatók, idejegyzem, hogy legalább az Utisz Blogra idetévedők elolvashassák, mi van mögéjük írva.

1 Süttő Flóra Ida, ő a nagyanyám. 1900-ban született a Bereg megyei Csetfalván, ahol apja, a dédapám szép, kazettás mennyezetű templom lelkésze volt. (Korábban Móricz Zsigmond nagyapja is ott lelkészkedett, az írót nagymama is jól ismerte, amikor kötelező olvasmányként a Légy jó mindhaláligot tanultuk, nevetve emlegette „Zsigát”.) Csetfalváról Izsnyétére kerültek, Munkácson járt polgáriba, majd magántanuló volt a szatmárnémeti református tanítónőképzőben, 1917-től 1920-ig pedig rendes, bentlakó a debreceni Dócziban. Tanítónői oklevelét Trianon napjaiban, 1920. június 25-én keltezték. Az oklevélben 26 tantárgy van: 9 kitűnő, 12 jeles, 5 jó.

2 Apai nagypapám, Orosz István. (Apámat kivéve minden fölmenőmet Orosz Istvánnak hívtak, és szintén az ő kivételével mindnyájan görög katolikusok voltak.) Mezőkaszonyban született 1981-ben, a munkácsi gimnáziumban érettségizett 1910-ben. Nem volt jó tanuló, latinból pótvizsgáznia is kellett (a fia, az apám latintanár lett), viszont kiváló tornász. Budapesten végezte a községi közigazgatási tanfolyamot. Az Ugocsa megyei Fancsikán volt segédjegyző, amikor kitört a háború. Az orosz harctéren, Ravaruszkánál láblövést kapott. Leszerelték, Magyarkomjáton lett jegyző. A csehek bevonulása után 1919 októberében letartóztatták, mert lázított Ung, Bereg és Ugocsa magyar területeinek elszakítása ellen. Ungváron a vizsgálóbíró azzal fenyegette, hogy kivégezteti. Végül Barkaszóra internálták azzal a meghagyással, hogy a falut nem hagyhatja el.

3 Hogy a lakhelyelhagyási tilalommal sújtott Orosz István karácsony táján mégis elhagyta Barkaszót, az már a családi legendárium alapján is tudható. Azt hallotta, hogy az izsnyétei református papnak szép lányai vannak. Barkaszó légvonalban 6-7 kilométerre van Izsnyététől, de a földúton legalább 10. Úgy látszik meggyógyult a lába. A szíve viszont odalett: azt mondta útitársának, a barkaszói tanítónak: vagy Süttő Duci lesz a feleségem, vagy senki.

4 Orosz István 1920 áprilisában a kaszonyi hegyen szökött át Magyarországra. Nem lehetett nehéz, a csehek örültek neki, ha minél több magyar hagyja el az általuk megszállt területet. A tiszazugi faluban, Csépán kapott munkát, helyettes főjegyző lett, majd „egyhangú felkiáltással” főjegyzővé választották.

5 Valamikor 1921-ben, Szombathelyen tartották az eljegyzésüket, azért ott, mert nagyanyám egyik bátyja odamenekült. Karácsonykor Izsnyétén házasodtak össze. Vajon akkor már „hála” az időközben aláírt trianoni szerződésnek újra lehetett legálisan utazni, vagy a szökevény nagypapa visszafelé is megkockáztatta volna a szökést? 

6 Barkaszó – Csépa – Debrecen - Szombathely – Izsnyéte. Azért írom le újra, hátha sikerül valami szövevényes regény-hátteret kieszelnem ehhez a hosszúléptű szerelemhez. Ma sem lenne könnyű végigcikázni a sokszögön, amelynek a légátlója is legalább 600 km, de akkor, a szétszaggatott országban, a háború, a proletárdiktatúra, a román megszállás után, a spanyolnátha közepette kaland lehetett a javából.  Az atmoszféra adott, a részleteket nekem kell kitalálnom, mert már nem kérdezhetek meg senkit.

7 1922-ben Csépán született Magdika, két év múlva lenne száz éves, de a kettőt sem érte meg. Egy járvány, talán a spanyolnátha utolsó hulláma vitte el. A fényképen egyéves lehet. (Apám csak három év múlva fog megszületni.) 

8 A fénykép Csépán készült, az időpont alighanem 1923 nyara. A tiszazugi falu neve Csépa (ami egyébként az István személynév régies alakját, a Csépán vagy Csépány nevet őrzi) valahogy a menekülés jelképe lett. Ide települtek át Kárpátaljáról származó apai nagyszüleim, Orosz István 1920-ban, majd Süttő Flóra Ida 1921-ben. Ide menekítettek szüleim Kecskemétről az 1954-es nagy gyermekparalízis járvány elől. Ide szökött apám is 1957 nyarán, amikor a forradalom szellemi előkészítésének vádjával le akarták tartóztatni (igaz, csak egy éjszakát nyert a meneküléssel, de van, amikor egy éjszaka is számít). Olykor ide menekülök én is, amikor egyedüllétre vágyom, ide, a csépai temetőbe, és persze jövök azért is, hogy kicseréljem a fotó három szereplőjének sírján az elszáradt krizantémokat.