Már korábban kellett volna írnom a AGI-ról,
illetve az AGI magyar tagjairól. A mostani jegyzethez az ad apropót, hogy
tegnap délután megvolt az első, kicsit fontoskodva akár „hivatalosnak” is
tekinthető „kongresszusunk”. De kezdem az elején: az AGI, vagyis az 1951-ben
alapított Alliance Graphique Internationale a világ vezető grafikusainak
exkluzív klubja. Amikor írom, 39 országból 497 tag tartozik a társasághoz. Engem
2003-ban választottak be (ajánlás, majd szigorú zsűrizés alapján szokták
meghívni a tagokat, ide jelentkezni nem lehet) s rögtön a „Hungarian national
group presidentje” lettem, ami nem volt nagyon meglepő, hiszen egyedüli tag
voltam Magyarországról. Szerencsére tavaly Horkay Istvánt, az idén ősszel pedig
Balla Dórát is beválasztották, tehát aktuálissá vált a fent említett
összejövetel. Az ürügy Varga Mihály látogatása volt. Mihály Svájcban élő
kolléga (1999 óta tagja az AGI-nak, sőt ő a svájciak „prezidentje”) írt, hogy néhány
napos budapesti látogatása során szívesen találkozna velem (2004-ben a berlini
AGI kongresszuson ismerkedtünk meg), én pedig kijártam Horkay Pistánál, hogy András
fia sonkabárjában, ami már több grafikus borozgatás színhelye volt, összejöhessünk.
Köszönet a pazar vendéglátásért, és köszönet Mihály feleségének Sibylle-nek a
fényképért.
Utóirat gyanánt két megjegyzés. Mihály mellett
még két magyar származású, de más országban bejegyzett tagja van az AGI-nak, a
brazíliai Kiko Farkas és a svédországi Palotai Gábor. Magyarországról
származott a 2005-ben, kilencven éves korában meghalt francia AGI-tag André François is (Farkas André).
2004-ben a berlini kongresszuson tartott angol
nyelvű előadásomat egy magyar négysorossal kezdtem, a jókora színházteremben
egyedül Mihály értette – és meglepő módon most 14 év múltán is emlékezett is rá. Ideírom, mert persze én is emlékszem:
Ha elmetszed találomra, bárhol,
mindig lesz majd egy olyan pillanat,
egy állókép az idő lemezén,
ahol egy nyíl egy szív iránt halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése