A kalász a termékenységre utaló jelkép, az
életnek, Isten jelenlétének a kifejezője, Káin áldozati ajándéka, János
evangéliumában Jézus áldozatára utal: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a
búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok
termést hoz.” Mária jelképeként a kalász a középkori Mária-kultusz idején
terjedt el.
A szög, illetve a szögek az Arma Christi
részei. A passióban szerepet kapott tárgyak (a kereszt, az oszlop, amelyhez
Krisztust kötötték, a töviskorona, a kötél és a korbács, Veronika kendője, a
létra, a kalapács, a Longinus lándzsája, a nádszálra tűzött szivacs, az ecetes
vödör, stb.) tartoznak ide. A keresztény hit ezeket az eszközöket a kegyelem
isteni terve részeként, a megváltás rekvizitumaiként tisztelte.
Nehéz lenne megállni, hogy ne írjak egy
szép és szívemhez közel álló keresztről. Budakeszin állították föl a
kilencvenes évek elején Keresztes Dóra „pléhkrisztusát”, ahol a felszögezett
korpusz mellett az Arma Christi motívumai színes bádog-kivágatokként jelentek
meg: létra, kalapács, lándzsa, fogó, töviskorona, korbács, kehely, szivacs és
persze a négy szög. A felszentelt mű nem sokáig létezett, egy buta pap
szabadkőműves jelképeknek hitte a tárgyakat, és egy éjszaka megsemmisítette az
egész alkotást. Fénykép se maradt róla, legföljebb az, ahogy a tárgyak a
kertben készülnek.
De vissza a szögekhez! A kereszthalálról
mind a négy Evangélium beszámol, egyikben sincs azonban szó a szögek számáról,
legföljebb néhány utalás sejteti, hogy négy szöggel feszítették meg Jézust. (A
kivégzésben részt vevő négy katona négy részre osztotta a megmaradt ruhadarabokat.)
A korai kereszténység Krisztus képein általában négy szöggel, később, a
reneszánsztól kezdve inkább hárommal (a keresztbe tett lábfejeket egyetlen
szöggel átütve) ábrázolták a megfeszítést.
A címnek választott idézet Paul Claudel Le Chemin de la Croix (Keresztút) című
verséből való:
Vous
êtes pris, Seigneur, et ne pouvez plus échapper.
Vous
êtes cloué sur la croix par les mains et par les pieds.
Je
n'ai plus rien à chercher au ciel avec l'hérétique et le fou,
ce
Dieu est assez pour moi qui tient entre quatre clous.
Rab
vagy uram, nem menthet senki meg már,
általütve
kezednél s lábadnál a keresztfán.
Eretnekkel,
őrülttel dolgom többé nincsen,
négy
szög négyszögében elég nekem az Isten.
A magyar irodalomban az Arma Christi szögei
Pilinszky metafizikus verseiben szikráznak legélesebben. Szög és olaj lehetne címerem – írja, és valóban a szög emblematikus
tartalmi, s olykor szerkezeti motívuma Pilinszky költészetének. Alvó szegek – kezdi híres Négysorosát. A költő életműve alapján
sejthető, hogy a Golgota homokjában hevernek ezek a szögek, sőt tudható is,
mert Nemes Nagy Ágnes megkérdezte Pilinszkytől: “Azok a szegek alusznak a
jéghideg éji homokban, amelyekkel majd Krisztust fölfeszítik”. A vers a
kivégzés előtti éjszaka látomása, a krisztusi sors személyes átélése. A címbeli
szám nem véletlen. A vers négy sora a négy szög beverésének előképe a négy
golgotai pörölycsapás iszonyata.
Alvó
szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban
ázó éjjelek.
Égve
hagytad a folyosón a villanyt.
Ma
ontják véremet.
A kalász és a szög bibliai jelképekre utaló
együttese egy különös fordított emblémaként is értelmezhető, hiszen szovjet
példát követve a kommunista diktatúrák a sarló-kalapács motívumot, vagyis éppen
a kalász-szög pár ellentétét tették meg címereik fő motívumául. 1989-ben, a
magyarországi rendszerváltás idején több grafikát is rajzoltam a kalász-szög
motívummal, sőt amikor Haris László barátom megkért, rajzoljak plakátot a
Fiatal Művészek Klubjában rendezendő tárlatához, És mégis mozog a nép, ez volt a kiállítás címe, arra is a
sarló-kalapácsos árnyékot vető kalász-szög ábrázolat került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése