TÖKÖLIK

Mentőkérdés az érettségin: ki volt a felkelők vezére, aki a tarpai piacon kibontotta Rákóczi zászlaját? Csönd. Az elnök mögül egy jó szándékú tanár hevesen ütögeti a homlokát. A diák felderül: Thököly Imre!

Egymásba érő ünnepségek, az irodalom nagyasszonya minden hivatalos kitüntetést megkap. Aztán valakinek eszébe jut, hogy megkérdezze az ájultan hajbókoló nobilitásoktól: mit ismernek tőle? Van, aki egy könyvcímet tud mondani, akad, aki egyet sem.

Egy mondat a popsztár nyilatkozatából. Akkoriban még csak bontogattam az énekesi vénámat.

Lemond a Műcsarnok igazgatója. Nahát! Este még a híradóban is bemondják. A kísérő képsoron a Nemzeti Galéria épületei látszanak. Lehet, hogy nem tudják, mi az a Műcsarnok?

Akit tudják, huhognak: mi lesz a demokráciával? Úgy tűnik, a már-már vallásos hévvel emlegetett demokrácia nem más, mint a középszer diktatúrája. A politikában is a totalitárius rendszerekre hajaz, korlátozza a szabad akaratot (úgy például, hogy adó gyanánt elveszi az ember pénzét és olyasmire költi, amire ő sosem költené), de a művészetben a demokráciának van egy még pontosabb szinonimája: a giccs. Egyszerű a próba: a legközelebbi választásnál tessenek megkérdezni a szavazókat: Donald kacsa vagy Málevics?

A legfontosabb kulturális nagyberuházások: a Népstadion újjáépítése, új debreceni és új Fradi-pálya, valamint a székesfehérvári stadion rekonstrukciója.

Tiltakoznak a konzervatívok, nem maradhat benn a nemzet alaptantervében a biszex Faludy. Jöjjön helyette Tormay Cécile. Bekerül Cécile, aztán egyszerre kiderül, hogy ő meg leszbi volt.  

Széchenyi rögtön az MTA után megalapította a Nemzeti Kaszinót is. Egyikbe csak a kvalitás, a másikba pedig a társadalmi érdeklődés és a nemzeti elkötelezettség alapján lehetett bekerülni. Valamiért nagyon fontosnak tartotta az első, illetve a második-harmadik szempont elkülönítését. Hallgatom a MMA elnökével készült interjút. Nála a felvételhez mindhárom ismérv egyszerre szükségeltetik. Bizonyára jobban tudja...

Pilinszky Jánosnak egyetlen olyan verse van, amelyik kisbetűvel kezdődik, és amelyikben nem használ központozást. Ez a Jelenések VIII. 7. című 1953-as vers. A Harmadnapon kötetben jelent meg 1959-ben. (És nem a Szálkákban!) A vers zárását idézem: „…nincsen arra mód / kitörni út remény e látomásból!  ((A megfejtésért jutalom jár!))

Felvilágosult uralkodónk II. József 1774-ben megjelentette a Tiltott könyvek jegyzékét, vagyis azoknak a könyveknek a címét, amelyeket tilos elolvasni. 1777-ben a Tiltott könyvek jegyzéke bekerült a Tiltott könyvek jegyzékének új kiadásába, kiderült ugyanis, hogy egyesek épp a nevezetes listáról válogatták olvasmányaikat. Indexre került az index.

Sienában, a Palazzo Pubblico első emeleti tanácstermében a városatyák egy hatalmas freskó alatt üldögéltek. A korai reneszánsz kép az európai művészet első nagy politikai allegóriája, Ambrogio Lorenzetti festménye: A Jó Kormányzás. Ott volt a Rossz Kormányzat képe is, de az valahogy tönkrement. A jó képen az építő, az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági tevékenység megjelenítése mellett tanító, olvasó, festő alakokat is látni, sőt a központban egy táncoló, zenélő csoportot. Tíz alakot. A kultúra logotipiáit. A freskó pontos címe: A jó kormányzás allegóriája és hatása a városi és a vidéki életre, bár az ok és okozat összefüggésén lehet morfondírozni. Vajon azért virágzik-e a kultúra, mert jó a kormányzat, vagy attól jó-e a kormányzat, hogy kultúrára épül? Ha Siena vezetői csak önmagukat akarták fényezni, akkor az első magyarázat is megteszi, de ha azért készült a kép, és azért őrizgették hét századon át, hogy a kormányzók felelősségét ébren tartsák vele, akkor a második változat az igaz: jól kormányozni csak a kultúra széles bázisán lehet. Ez faktum, az viszont bizonyára puszta véletlen (ami önáltatásra nem, önvizsgálatra viszont buzdíthat egyeseket), hogy a jó kormányzat ügyében serénykedő sok allegorikus angyalka közt, akiket Lorenzetti a díszterem falára pingált a legelső a Fides (sic!) nevet viseli.  ... tovább is van.