TÁVLATTAN BAJÁN - ÉS SZEMELVÉNY GÖDÖLLŐN

 

AKIT MEGSZELIDÍTETTEK A KUTYÁK

 

A magyar kultúra napján, január 22-én az újpesti piac fölötti Uprendezvénytérben Csányi Vilmos Megszelídítettek ​a kutyák című könyvének bemutatóját Juhász Anna vezette. A résztvevők: Vilmos mellett Szirtes Edina Mókus, Géczi János, - és kutyája, Buborék – továbbá a könyv illusztrátora, Orosz István. 

ANNA MARK (1928 - 2026)

Anna Mark festőművész életének 98. évében elhunyt Párizsban. Emlékét idézve teszek ide „Megkésett dedikáció” címmel egy memoár részletet

Karácsonyra az egész osztály tudott olvasni. Volt, aki szótagolva, úgy, hogy az ujjával követte a szöveget és akadtak olyanok is, akik némán olvastak, mint a felnőttek igazolványát ellenőrző rendőrök, úgy hogy nem is látszott rajtuk, hogy olvasnak, láthatatlan vonatokon vándoroltak át a fejükbe a betűk. Az olvasást Sárika néni tanította. Minden mást ő tanított: rajzolást, számolást, írást, éneklést, tornát, de most az olvasásról legyen szó. Szeptemberben azt ígérte, hogy karácsonyra minden gyerek olvas majd. És olvasott. Ottó ütött, talált ötöt. Az iskolát hivatalosan így hívták: Zója utcai általános iskola, de úgy emlegették, hogy az árvaház. Az árvaház 1897-től létezett, először Országos Tanítói Árvaház volt a neve, 1926-tól, az alapító igazgató emlékére Faragó Béla Árvaháznak hívták, majd a nagy fordulattól, 1949 őszétől Faragó Béla Népi Kollégiumnak. 1951-től Állami Ságvári Endre Szakérettségis Kollégium, majd Katona József Gimnázium. 1957-ben a szimmetrikus épület egyik szárnyát megkapták az oroszok, vagyis a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek gyermekei, a másik oldal újra árvaház lett Országos Nevelőintézet néven, amelyben jutott egy kevés hely a környékbelieknek is. Ők voltak, vagyis mi lettünk a bejárók. Én 1958. szeptember elsejétől. A bentlakóktól abban különböztünk, hogy nem volt egyenruhánk, így rögtön látszott, hogy csak másodrendű polgárai vagyunk az iskolának, a kórusban a hátsó sorokban álltunk. Pedig mennyire vártuk: november hét, április négy, május egy! A színpadnyílás székelykapu volt, a kazettás menyeztet, a festett bútorokat erdélyi motívumok díszítették. Vajon megvannak-e még? És a hatalmas falfestmények? A tulipános ajtók? És Sárika néni?

     Sárika néninek már akkor ősz haja volt. A féléves bizonyítványt így írta alá: Dr. Várnagy Mihályné. Amikor a szénszünet után újra kezdődött az iskola, különös könyvekkel lepte meg a jól olvasó diákokat. Nehéz, nagy albumok, sok képpel, még több betűvel. Először persze a lányok kaptak könyveket, de április táján már én is hazavihettem egyet. Igaz történetek a magyar szentekről és királyokról. A képekre jól emlékszem, főleg a lovakra és a repülő tányérokra (glóriák). Ha valamelyikünk kiolvasta a könyvét, Sárika néni kikérdezte és újat adott neki. Istenem, mennyi könyve volt!

     Bolyongok a világhálón, árverések anyagát böngészem, régi könyvek, katalógusok, levelek. Az egyik tétel: Czigány Lóránt Angliában működött irodalomtörténész levelezése Várnagy Mihály kecskeméti tanárral az 1961-1965 közötti időszakból. 16 db géppel írt, aláírt és datált levél. Az aukció időpontja, 2009. április 27., hétfő, helyszíne: Hotel Mercure Korona, Budapest, Kecskeméti utca 14.  Kikiáltási ár: 8000 Ft, leütési ár: 8000 Ft. Beleolvasok: „Tisztelt Várnagy úr, kellemes meglepetésként ért a Petőfi Népe cikke, amelyből értesültem, hogy Ön régi könyveket gyűjt. Mivel magam is szenvedélyesen gyűjtöm a könyveket, (magyar szépirodalmat angolul és angol útikönyveket Kelet Európáról, illetve Magyarországról) kérem, ne vegye tolakodásnak, hogy ismeretlenül írok Önnek, hanem csupán annak jeléül, hogy szeretnék valakivel kapcsolatba kerülni Magyarországon, akinek ugyanaz a hobbyja (ahogy az angolok mondják), mint az enyém.” Csak az első levél olvasható a weben, de az öt évig tartó levelezés arra utal, hogy sokáig csereberéltek könyveket. Sárika néni férjének nem lehetett egyszerű Angliába könyveket küldeni, pláne onnan könyveket kapni, hiszen akkoriban ott a Zója utcai ünnepélyeken még így énekeltünk – jó hangosan, hogy a szovjet oldalon is hallják: „Bér gyilkos hor dákaz an golu rak, ké szitik új raa há boru kat.”

      Év végén Pilinszky János 1957-ben megjelent Aranymadár című verseskönyvét kaptam tőle ajándékba, annak a Márkus Annának az illusztrációival, aki akkor a költő felesége volt. Talán ennek is köszönhető, hogy Pilinszkyt nagyon hamar megszerettem. És milyen az élet! A fiamat, aki művészettörténész lett, és újabban az emigrációban élő magyar képzőművészekkel foglalkozik, Párizsban fogadta a kilencvenhárom éves Anna Mark, vagyis Márkus Anna. Nem sokkal később én is találkozhattam vele, mert 2022 júliusában a szentendrei Ferenczy Múzeumban Árnyékok és jelek címmel retrospektív kiállítást rendeztek a Magyarországon első alkalommal bemutatkozó festő életművéből. Természetesen magammal vittem a megnyitóra az Aranymadárt, így aztán az a fura dolog történt, hogy 64 évvel az ajándékozás után, Sárika néni aláírása mellé odakerült az illusztrátor dedikációja is.   

VERSEK A FORRÁSBAN

Megjelent a Forrás folyóirat idei első lapszáma, öt versem van benne. Itt várnak...; Kilátó; A város; Máté elhívatása; A halottak szigete.

ITT VÁRNAK...

Itt várnak majd; zömükben ismeretlenek,

a beléptetéshez jegyek kellenek,

vagy, hogy leszóljon valaki odaföntről;

szél zúg, a betoncsőben szinte bömböl.

Ebben a bizonyos második világban,

a parkoló alatt lepréselt nyár van;

az árnyékok nem mozdulnak meg, hiába

leng fönn a nap, mint dróton leng a lámpa.

Mindegy, mit mondtak egykor, ez különbözik,

a sínek között parlagfű ütközik,

és félretolva vár majd mindegyik vagon,

mert tudható, hogy nem lesz több alkalom.

A többi vers a lapban, ami ugyebár a nagyobb újságárusoknál (Relay, Inmedio), valamint Kecskeméten a Katona József Könyvtárban és a Kóborló Antikváriumban, ill. Budapesten az Írók Boltjaban kapható.

 

"APRÓTSEPRŐSÉGEK" FŐHADNAGY FAZEKAS ÚR ÜRÜGYÉN

 260 éves Debrecen város jeles költője, Fazekas Mihály. A kerek évforduló napján, vagy a nap táján, mert csak a keresztelő dátuma a biográfiákban lejegyzett január 6, a Csokonai Színházban pódiumbeszélgetésre hívott Juhász Anna néhány Fazakashoz különböző irányokból kapcsolód beszélgetőtársat. Bódi Katalin irodalomtörténészt,  Varga Klári színművészt,  Géczi János költőt képzőművészt és természettudóst, és engem, aki egykor épp a Lúdas Matyi című rajzfilmben kezdtem el animációs filmes pályafutásomat. Utána is számolok: épp 50 éve történt. Ha-ha! A lepkekergető liba, avagy „aprótseprőségek” a Lúdas Matyi ürügyén címmel le is írtam, amit a pódiumon összefontoskodtam. Előbb utóbb fölteszem majd ide a blogra is. A tegnapi est persze nem csak főhadnagy Fazekas úr miatt volt emlékezetes, hanem a hat órás visszaút miatt. Ekkora havazáshoz évek óta nem volt szerencsém. 

 

RETROSPECTIO II.

 

     Ha már elkezdtem, folytatom- tudniillik a 2025-re történő visszaemlékezést. Az év legnagyobb munkája a regényféleség volt, melyet Grimm Vincéről írtam. Párbeszédes formájú ínterjú-regény, mit az tesz különlegessé, hogy a 19. század nyelvén íródott. Ha sikerül, a következő évben meg is jelenik, s rajzokkal lesz jócskán telehintve, hisz Grimm, kinek most nem kezdem minden foglalatosságát felsorolni, többek közt grafikus is volt, vagyis kolléga.  A következő passzus a könyv egy rövid részlete.    

      – Sejdítem én, mi jár uraságod fejében. Talán, hogy Grimm nem igazán magyar. Noha volt kivétel, a Védegylet tagságának zöme már akkor magyarként kezelt, meg aztán kihez fordultak volna nyomda téren. Azok a kevesek, kik akkor Pesten kősajtót működtettek, csak törve beszélték a magyart, volt, ki úgy se még.

     – Nem szerettem volna megbántani; de tán e gazdag nyelv melyen beszélgetünk, e pillanatban mégis szegény, hogy ily privátim fogalmak közt különbséget tegyen: Ungarländisch?..., Ungarisch?..., magyarisch?..., magyar? Úgy kérdem inkább, jobb volt a magyar áru, vagy hűségből vették meg csupán?

     – Nyalt kend fagylaltot, mi szamócza, tejes gríz és spenót gombóczokból áll? Ha igen, akkor megért. Melléje álltam a Védegyletnek, ha kívülről kötöttek belé, de nem átallottam élczet csinálni nemzeti túlbuzgalmukon, s kaczagva rajzoltam le a piros-fehér-zöld védegyleti fagylaltot szopó eltökélt ajkakat. Lefelé görbült mind, hiszen a vanília-csokoládé sokkalta ízesebb volt, jóllehet a színe sárga-fekete. De hogy lássa, szó sincs róla, hogy orrolok, elmondom magyar nevem történetét, mi akkortájt esett, mikor a Védegylet kapcsán legmagasabbra volt fölsrófolva a magyarkodás. Történt, hogy egy nap hivatalos levelem érkezett, zárt boríték, pecsétekkel nyomott, hogy komolyan vegyem. Benne a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyása, mely szerint kérvényem elfogadtatott, hogy német nevem a magyaros hangzású Morczonffy névre cserélem. Ezentúl circumspectus magister Morczonffy Vincze Ignácz Leopold néven szólíttathatok. Vajon miféle tréfa ez?  Valóban az volt, hisz később bárkinek meséltem, mind kacagott rajta, hisz a grimm szó való igaz, mogorvát jelent, de ismerőseim szerint a nomen est omen rám nagyon nem állt … mondhatni: ellen állt. Ekkoriban lett Schedlből Toldy, Rothkrepf ből Mátray, Liebéből Szerelmey, hogy Petrovics-Petőfit már ne is citáljam; nem volt tehát ritka a névváltó kérvényezés, csakhogy én sosem kértem, nem is gondoltam ilyesmire. Ki tette ezt velem? Sejtelmem persze volt, hisz a Wurm-udvar minden játékra kapható pajtásaitól efféle tréfa igencsak kitelt. Ostábla, sakk, biliárd versenyek közt évődve gyakran játszottak nevemmel, Grimm helyett Zord urat, Mogorvárit, Ridegfalvit mondtak, s nevették, ha orczámon oly grimaszt véltek fölfedezni, mi illett a sorolt nevekhez.  Goromba rab morog – e mondacsot a nagyterem tükrével szemben Szén skribálta föl, ki ily játékban sem volt verhető. Valami ellentréfa járhatott fejemben, midőn megunt fehér czilinderem belső falára bevarrtam arany betűkkel nomen card gyanánt a fölkínált nevet: c. mg. Morczonffy V., azon szándékkal, elveszítem, lássuk, lesz-e, ki tudja majd kié. Ha nem lesz, az se baj, hisz végét járta már a czilinderek kora. Mágnások és sznobok viselték már csupán. A Nemzeti Casinó kalaptartóján véletlen hagytam ott. A folytatást csak elbeszélésekből ösmerem. Történt, hogy akkor vettek föl egy új pinczérfiút, gyakorló napja volt, nem ismert senkit, de próbált imponálni. Nevezzük Benczének. Bencze látta, hogyan dúl-fúl folyvást az egyik úr, háborog minden potomság miatt, s szemöldbozontját sűrűn emelgeti. Mondjam, ki volt az; Széchenyi gróf, közeli barátoknak Stefi, ki személyes sértésnek vett valami elrontott portré-ábrázolást s pörölt mindenkivel, aki útjába jött. Nos Bencze, midőn a gróf távozott, bokáját összecsapva s földig hajolva nyújtotta át neki Morczonffy czilinderem.

RETROSPECTIO I:

 

Szokás az év végén visszatekinteni, mi volt a legjobb, a legrosszabb, mi volt az, amit jobb lenne elfelejteni és mi az, amire szívesen emlékszem vissza. Szakmai szempontból a Füreden, március végétől június végéig tartó kiállítás volt számomra az év legjelentősebb eseménye, annyira fontos, hogy nem is tudnék elfogulatlanul írni róla, de szerencsére erre nincs is szükség, mert a kiállítás kurátora, Török András megtette ezt. Vademecum Newsletter nevű kulturális naplójában minden érdeklődő visszanézheti: a 980-es számú jegyzetet keressék, ám ha esetleg lenne valaki, aki nem követi a Vademecumot, annak kedvéért idemásolom András szövegét.  

Milyen lett Orosz István kiállítása?

Saját portékát dicsérni a legnagyobb illetlenség, most mégis megteszem. Március 22-én megnyílt Orosz István kiállítása a balatonfüredi Vaszary Galériában. Persze, csak nagyon kis részben saját a portéka, a kurátor teljesítménye talán, ha 5-10 százalékot tud hozzáadni a művészéhez. Különösen, ha a művésztől származott az alapötlet: ne időrendben, hanem motívum, illetve műfaj szerint csoportosítsuk a műveket.

Balatonfürednek nem csak a kulturális programja, de intézményrendszere is gazdag. A Vaszary Galéria egy FüredKult nevű ernyőintézmény tagja, ha jól számoltam, tizenegy kisebb-nagyobb intézmény tartozik ide. S bár a szállingózó hírek szerint 2025-ben a 14 ezer lakosú városnak 400 millió forint szolidaritási adót kell befizetnie, egyiket sem akarják bezárni, legalább is eddig nem hallani ilyesmiről.

Azért is jó lett a kiállítás, mert ez a fajta művészet pontosan ide való, Vaszary Kolos egykori nyári pihenővillájába. A művek és a helyiségek mérete éppen jól illenek egymáshoz. 5-15 mű termenként. (Lehetetlen tárgyak, paradoxonok, kettős jelentésű képek.) Akinek van türelme ilyesmihez, az kölcsön nagyítóval is bogarászhatja a rézmetszeteket.

Ahogy végighaladunk a földszinten, egyszer csak beszűkül a tér, majd egy másik épületszárnyba vezető átjáró után ismét kitágul – két teremben a művész plakátjaiból tekinthető meg bő válogatás. A legfeltűnőbb helyen leghíresebb műve, a Távárisi kányec plakát kapott helyet, amely a művész szerint már mindenkinek a könyökén jön ki... A tárlatvezetésén István hosszan mesélt az In Memoriam Albert Razin című plakátjáról, amely a kis nyelveket ellehetetlenítő orosz nyelvtörvény (bizony, ilyen is volt!) ellen tiltakozó, udmurt anyanyelvű filozófus és aktivista, Albert Razin emlékére készült. Ő 2019-ben Izsevszkben, az udmurt fővárosban a nyelvtörvény elleni tiltakozásképpen felgyújtotta magát, így halt meg.

Az emeletre érve egy hosszú életrajz fogad minket – ebben olyan frivol elemek is szerepelnek, mint hogy mikor kezdett a művész bajusza kinőni, mikor találkozott első ízben Török Andrással, mikor lett gólkirály a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornán stb. Ide, az emeletre kerültek a művész ínyenceknek való alkotásai. Itt van a rinocérosz-terem, benne az egészen különleges Lisszaboni teknő című szoborszerű alkotással. Az anamorfózis teremben olyan grafikákat láthatunk, amelyek igazi jelentésüket csak egy rájuk helyezett krómhenger palástján nyerik el. Itt veszhetünk el a tükörlabirintusban, amelyben két tucat kettős jelentésű koponya között bolyonghatunk. A vetítőteremben pedig Orosz István rajzfilmjeit láthatjuk végtelenítve, köztük két fontosabb portréfilmmel. És van egy olvasósarok, ott átlapozhatók Orosz István verses-, novellás-, esszékötetei és két eddigi regénye is. A kiállításon a művész összesen 219 grafikai alkotása, 10 rajzfilmje és 20 könyve szerepel. Száznál több (!) eddigi egyéni kiállítása közül, ez az egyik legalaposabb válogatás.