Tolnai Ottó: Egy arculcsapó és egy mellbevágó rajz. (Napló, 1991-04-02)
Naponta sok kép, képzőművészeti termék ömlik az asztalomra, mestereim, barátaim, ismerőseim munkái, meg hát a tömérdek katalógus, képzőművészeti kiadvány. És ez így tart már évtizedek óta. Munkamódszerem magától alakult ki: a türelem, a végtelen alázat minden krikszkraksz, minden maszat előtt, a végtelen böngészés, silabizálás, ugyanis nem nekem kell lépnem, aktivizálódnom, nekem csak nyitottnak kell lennem, várnom, hogy a vonalak, a foltok, az ábrák mozduljanak, sugározzanak felém. És észrevétlenül kerülnek alulra, félre, a szemétbe, a hátam mögött duruzsoló cserépkályhába az elrontott, a bepiszkolt papírosok. ítélni semmiről sem ítélek, az ítélkezősdi tényleg távol áll tőlem, a művészet más közeg, levegő, napfény számomra. Idővel aztán egy-két rajz, festő közel kerül hozzám, egy-egy kiadvány olyannyira fontos lesz számomra, hogy még utazásaimra is magammal viszem, az idegen városok, lakások, hotelszobák jó próbái a képeknek. Az utóbbi időben a legnagyob ilyen jellegű élményem két grafika elkülönülése, kiválása, egymás mellé kerülése, fantasztikus találkozása asztalom rengetegében. Rengeteg, dzsungel ez az asztal - és ebben a rengetegben, dzsungelben szinte tőlem függetlenül mind több párhuzamos dolog történik a kinti rengeteg, a kinti dzsungel eseményeivel. Noha a költészet a Valéry értelmezte tiszta és nyert költészet műhelyének asztaláról van szó, tehát semmi esetre sem a képzőművészeti kritikus asztaláról, nagy megdöbbenésemre, most nem az irodalom, még csak nem is a dokumentumirodalom, az újságírás vagy a publicisztika felől ért a legnagyobb ütés, hanem, ahonnan legkevésbé vártam ilyen ütést (egy kis kék, egy kis zöld is elég lett volna nekem) - éppen a képzőművészet felől. A véletlen úgy hozta, hogy két barátom is éppen mostanában postázott nekem egy-egy paksamétát, katalógusokat, lenyomatokat, fénymásolatokat. Azért, hogy informáljanak és hát azért is persze, hogy, ha úgy gondolom, ha lehetséges, közöljek belőlük. Orosz István és Benes József munkáiról van szó. Orosz Istvánt be kell mutatnunk. Különben is már szerettem volna írni róla. Katalógusok adataival kezdem, hogy aztán közölhessem azt a paradoxont, hogy őt valójában nem kell bemutatni, mert Orosz Istvánt mindenki ismeri felénk is. 1951-ben született Kecskeméten. 1975-ben diplomáit az Iparművészeti Főiskolán Budapesten. Animációs filmeket is készít. Álomfejtés című filmjét 1983-ban Amerikában az év 25 legjobb filmje közé sorolták, az Ah, Amerika! című filmjét, amit a Naplóban már jól ismert Dániel Ferenccel készítettek. 1986-ban a kritikusok az év legjobb tévéfilmjévé választották. 1984-ben a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként dolgozott. Egyik alapítója a kecskeméti rajzfilm-stúdiónak. Plakátművészettel is foglalkozik Pócs Péterrel és Baráth Ferenccel az új magyar plakát reneszánszának kiemelkedő képviselője. És itt kell visszautalnom fenti paradoxonunkra, mármint, hogy Orosz Istvánt még felénk is mindenki ismeri. Igen, ugyanis ő annak a nevezetes Tovaris-plakátnak az alkotója. Orosz István klasszikus mester, aki mindig kényes volt szerszámai tisztaságára. Akinek tiszták és élesek a szerszámai, azzal akár a csoda is megtörténhet - ahogyan a telitalálat, a népszerűség csodája Orosz Istvánnal megtörtént. Én őt borghesi grafikusnak tudom. Ahogyan nálunk nagy vonulatai vannak a borghesi prózának, úgy vezette be ő ezt az új tér- és időérzékelést a magyar művészetbe, annak rossz, romantikusan irodalmias dimenzióit emelve komolyabb szintre. Két grafikája volt számomra nagyon fontos, a ceruza és a törlőgumi anatómiai leckéje. Nagy Gáspár így írt azokról a lapokról: „Olyan ötletsziporkázás, mint a holdkráteres tájra leszálló, belsőségeit mutató ceruza, amely cím szerint bélcsavarodást kapott, s ezzel már ugyan nem rajzolnak - sok mindent elárul. Szorosan idetartozik téma szerint a Rádírgerinc. Nem kommentálom, inkább letörlöm avval a drágán jó hatvanas évek végi csehszlovák törlőeszközzel, amely ott lapult iskolatáskánkban, amelynek gerince feltárulkozott hajdani fjúságunk előtt, s aztán elfűrészeltetett.". Azért idézem éppen Nagy Gáspár szavait, mert 1987-ben ezeket a rajzokat levették Kibiztosított beszéd című verseskötetének borítójáról, noha tényleg csupán a szerszámok kényes tisztántartását hangsúlyozták, ám ez, akkor egyszerűen elviselhetetlen volt. Azokban a napokban véletlenül összefutottam Gazsival és mutatta a frissen betiltott fedőlapot... És, mondom, aztán jött az a nevezetes, az a híres, egész korszakot meghatározó Tovaris-plakát. Nagy küldeményéből, amelyben sokfajta míves és elmés optikájú anyag volt, köztük egy isteni új számrendszer is cincérekből, pillékből, kérészekből hajlítgatva (munkásságáról csak ilyen betűkkel lenne szabad számot adni), egy nyers, egy arculcsapó kép esett ki, amely akár egy új Orosz-plakát is lehetne, sajnos, félek, nagyon félek, ez alkalommal a mi plakátunk. Rémült arc, amelyre patkányfogó csapódik. Tényleg megijedtem e laptól, hiszen már régen e fogó igézetében élek... Benest felénk tényleg nem kell bemutatni, noha paradoxonokkal az ő útja, sorsa is szolgálhatna. Új munkái az Exben és a Hídban is megjelentek, a Napló is közölt egy végtelen, kígyózó, fűtött fóliahüllőt ábrázoló lapot. Tán legizgalmasabb korszaka ez a mostani. Csak korai varangyraszteres tájfestészete mérhető hozzá. A maga lassú módszerével a fóliázás után hirtelen - amilyen lassan és mégis hirtelen ózonsátrunk átszakadt, valami alig elviselhető aktualitáshoz ért. Ám ezek a napi ökológiai-politikai kérdések meglepő brutalitással lökik magukat egy komolyabb, metafizikus dimenzióba. Ez a súlyos metafizikumú aktualitás a közege Orosz plakátjának is. Benesnek ezen alapján, igénytelen fénymásolatán (amely majd sokfajta színes és raszteres nyomatban fog monumentalizálódni), amely Orosz István patkányfogós portréja mellé került, egy groteszk, gacsoslábú, szuszogó mészároskutyát, bulldogot látunk - amelynek pofáján, hogy szuszogni, dolgozni tudjon, szintén gázálarc van, gázálarc, mint a többi lapok anyaméhben üldögélő foetusainak fején is már. Nem csoda, hiszen korunk, csak most vált ez egyértelművé, nem az atom, nem a napalm kora, hanem a könnyfakasztó bombáé és a műrostos, semmiféle tudósi trouvaire-t nem feltételező vegyi fegyvereké. Annyira váratlan és a szó szoros értelmében arculcsapó, mellbevágó ez a két munka, hogy tényleg felesleges minden magyarázat. Az én feladatom csupán az volt, hogy egymás mellé helyezzem, szavaimmal keretbe foglaljam és közzétegyem őket.
%20d.jpg)
