SZAJLA, SZEPTEMBER 7-ÉN

 

AUGUSZTUS...

Léha naplóíró lett belőlem, el-elfelejtek tudósítani azokról az eseményekről is, amelyeket pedig el lehetett volna hírelni itt az Utisz blogon, s illett volna tudósítani róla a barátokat, az érdeklődő híveket. Na persze ebben a bágyasztó kánikulában talán udvariasabb dolog, ha csak utólag szól az ember, nehogy kényszernek érezze valaki a jelenlétet. Így hát inkább utólag és slágvortokban leírom, mi történt velem az utóbbi napokban.   

Augusztus 14-én a Tilos Rádió Vosztok című adásába Kemény Vagyim és Dohi Gabriella hívott, hogy beszélgessünk oroszokról, ukránokról, posztszovjetekről (ez egyébként a sorozat alcíme) s persze az általam már unt, de sajnos újra aktuálissá váló plakátról. A műsor ide kattintvamég meghallgatható. A Vosztokban az orosz témájú Sakkparti című könyvem kapcsán szóba került a sakk. Ez a témája a Magyar Kultúra című folyóirat augusztusi számának, melyben egy sakkfigurás rajzom mellett Grimm Vincéről írt forgatókönyvem egy részlete is megjelent. Ide klikkelve ez is elolvasható. Augusztus 20-án volt a Pornó-túra; viccesen hangzik, pedig komoly, Pornóapátiba látogattunk el Sütheő Cilivel, Péterrel, Lacival (ők másod-unokatestvéreim, illetve húgommal (mindnyájan hoztuk a párunkat is), ott állt ugyanis az Apakönyvben emlegetett híres patika, amelyről a könyv talán legizgalmasabb része szól: „Az 1944 karácsonya és az 1945. március vége, vagy április eleje közti bő három hónap olyan, akárha moziban peregne le.” Benéztünk Körmendre, Jákra, Szombathelyre is, mindegyik településhez volt ős-kapcsolat, a szombathelyihez tartozót az Apakönyv digitális változatába is beírtam: „Arról már volt szó, hogy nagyapám Csépán kapott munkát, azt viszont meg kell magyaráznom, miért Szombathelyen tartották az eljegyzésüket (valamikor 1921-ben), majd Izsnyétén az esküvőjüket ('21 karácsonyán). Egyszer majd talán sikerül valami szép szövevényes regénydíszletet festenem e hosszúkat lépő cikcakk szerelem mögé. Barkaszó – Csépa – Debrecen – Szombathely – Izsnyéte. Ma sem lenne könnyű végigcikázni a sokszögön, amelynek a légátlója is legalább 600 km, de akkor, a szétszaggatott országban, a háború, a proletárdiktatúra, a román megszállás után, a vissza-visszahullámzó spanyolnátha közepette kaland lehetett a javából. Az atmoszféra adott, a részletek zömét nekem kell kitalálnom, mert már nem kérdezhetek meg senkit. A lánykérésnek és az eljegyzésnek Izsnyétén kellett volna történnie, de mivel a falu a friss határ túlfelén van, s ott Orosz István egyelőre nemkívánatos személy, más helyszínt kell találniuk a szerelmeseknek. „Ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség” – ők, az érdekeltek bizonyára tudnák, afféle közmondás-e, vagy inkább bibliai passzus, de mindegy is, a lényeg, hogy eszükbe jut egy nagybácsi: Lajos. Csak kicsit bonyolítja a dolgot, hogy az izsnyétei lelkész, Sütő József Szombathelyre került fivérét már Sütheő Lajosnak hívják, elvégre valahogy meg kell mutatni a körülnyirbált kis hazának, hogy a végekről valóknak mennyivel kékebb a vérük, szóval Lajos bácsi már egy ideje Magyarországon van, ő a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Vas-Zalai kerületének elnöke és a szombathelyi Őrangyal patika tulajdonosa. Nem tudni, a szerelmesek melyike kap észbe előbb, úgy képzelem, egyszerre csapnak homlokukra, s kiáltanak fel: egy nagybácsi – ekkora, történelmileg is igazolt szorultság esetén – helyettesíthet egy atyát. Esetünkben ez azt jelenti, hogy Orosz István Sütheő Lajos elé járulva kérheti meg Süttő Flóra Ida kezét. 

Úgy képzelem, az eljegyzés a patikával egybeépült lakásban történt. A tornyos téglaépület a Perint patak hídja mellett ma is áll. A Perint neve egykor Sibaris volt, s nagyobb folyó lehetett, hisz a hídról ölték vizébe Szent Quirinust, az ókeresztény püspököt 303. június 4-én. Amikor a helyszínt húgommal s két Sütheő-fiúval fölkerestem, szemernyi kétség sem volt bennünk, hogy a református paplány s a görögkatolikus fiú ügyét végső soron a pannon szent egyengette el.”  

Pornóapáti után Szepezdre mentem, ahol augusztus 23 és 25 között már harmadszor vehettem részt a Petőcz Íróakadémia programjában (klikk!) oly kiváló úrhölgyek és urak között, mint Hajnal Éva, Cserhalmi György, Horkay István, Géczi János, Berka Attila, Kukorelly Endre s a fotósként is kiváló – s a csatolt fényképet készítő Székelyhidi Zsolt. Az iménti mondatkezdésért – úrhölgyek és urak – lehet, hogy megróna a társaság, hisz az írótábor programja épp a gendersemlegeségről szólt, de mindegy, már nem szerkesztem át. Sietnem kell, hogy írhassak Székelyudvarhelyről is, ahová épp az Apakönyvet kiadó kecskeméti könyvtárosok hívtak. A nemzetközi könyvtári találkozó záróeseménye a „Nyitott könyvek éjszakája” volt, amelyen Katona Zoltán beszélgetett velem rajzokról és irodalomról, leginkább az Apakönyvről (Klikk!) Székelföld persze túl messze van ahhoz, hogy az ember csak egy könyvbemutató miatt autózzon oda; jártunk Szalontán, Torockón, a tordai hasadékban, a Medvebarlangban s a parajdi sóbányában is.