A „beteg bárók”, Wilhelm von Plüschow és Wilhelm von Gloeden homoerotikus gyerekfotói alapján, aki nem akarta, az is elképzelhette, mik történtek a barlangban, de úgy látszik sokan akarták elképzelni, mert igencsak megugrott a lap iránti kereslet. Persze még ekkor is el lehetett volna tussolni az ügyet, meg is próbálták, elvégre a leggazdagabb németről, sőt talán egész Európa legelső nagytőkéséről volt szó, a Kanonenkönig fiáról, aki hozta a pénzt számolatlanul, de amikor egy német pártlap, a Vorwärts is rákapott a hírre, már nem volt megállás. Európa a capri barlang eseményein csámcsogott, a Fritz meg szépen, ahogy illik, németes-kötelességtudón öngyilkos lett. Csúnya dolog lehetett, mert még a hozzátartozók sem nézhették meg a hullát. Koporsójánál maga a császár, II. Vilmos tartott szocialistaellenes kirohanásokkal elegyített gyászbeszédet és hosszú ideig fegyveres őrségnek kellett vigyáznia a sírra. Caprin elintézettnek látták a dolgot azzal, hogy a Krupp nevét viselő botanikuskertet átkeresztelték Augustus-parkká, de azzal nem tudtak mit kezdeni, tán nem is akartak, hogy a szigetet továbbra is az ott megtelepedő melegek paradicsomaként emlegették. Néhányukról a mi oroszainknak is tudniuk kellet, leginkább persze a brit diplomatáról Norman Douglas-ről, aki nemrég még a szentpétervári nagykövetség harmadtitkára volt, ahonnan botrányos körülmények közt kellett menekülnie. Állítólag három arisztokrata leányzót vitt egyszerre ágyba, akik közül az egyik teherbe esett, az illető ráadásul a cári családhoz tartozott, szóval ha ép bőrrel akarta megúszni a dolgot, akkor tanácsos volt sürgősen kereket oldania. Író lett, Caprira költözött, vagy ahogy Déli szél című könyvében átkeresztelte, Nepenthére, és többnyire obszcén limerickekkel szórakoztatta a környezetét. Disznóbb szövegeket angol nyelven még nem írtak, állította róluk, bennünket azonban e kétes dicsőségnél is jobban érdekel, hogy vajon Leninnel összefuthatott-e Caprin. Nem találtunk rá adatot, így azt hisszük, hogy híres limerickje (There was a bald man from Simbirsk) minden bizonnyal későbbi, föltehetően csak a pétervári hatalomátvétel után született. Saját fordításban közöljük:
Jött egy úr, azt mondták, szimbirszki.
Félóránál többet nem bírsz ki
vele, mert bekattan,
tör és zúz legottan,
csapkod, ha nincs nő és nincs viszki.
A fenti szöveg a Sakkozók a szigeten című készülő könyvből való, amelyről szó esik majd, sőt talán további részletek is elhangzanak kedd este a Maladipében (lásd az előző jegyzetet!)
