Sőt a koincidencia minősített esete! Mielőtt Moszkvából hazarepülnék,
búcsúebédre jövünk össze az Intézet éttermében (“a Lacinál”) a CompasGid
könyvkiadó munkatársaival és Tányával a magyar könyvek (főleg Kányádi és Békés
Pali) fordítójával. Ebéd után valaki azt javasolja, hogy menjünk át egy
szomszédos kávéházba, ahol jobb kávét főznek. Útközben, folytatva az asztalnál megkezdett témát, a tegnap nyílt "titkos" kiállításról
faggatnak, mondom, zömmel anamorfózisok szerepeltek a tárlaton, elmagyarázom, mik
is azok, kérdezik, hogy szereztem tudomást róluk, mondom, leginkább egy francia könyvből,
amelyet még a hetvenes években Párizsban vettem, egy ott élő művészettörténész,
bizonyos Jurgis Baltrušaitis írta, azért ilyen furcsa a neve mert litván
származású volt, egyébként máig az ő írását tartják az anamorfózisokról írt
legjobb szakkönyvnek. Miközben már harmadszor mondom ki Baltrušaitis nevét, fölpillantok a ház falára, amely mellett épp elhaladunk: nagy bronz emléktábla hirdeti, itt élt Jurgis
Baltrušaitis. Az igazsághoz tartozik, hogy a felirat szerint az én Baltrušaitisom
apukáját a szimbolista költőt, a későbbi francia nagykövetet ábrázolja a
dombormű, Oroszországban ő volt a híresebb, de a fiának, az én Jurgisomnak is
itt kellett laknia ebben az épületben egészen 21 éves koráig, amikor Párizsba
került. Utólag, megpróbálván rekonstruálni a történteket, rájövök, hogy jókora kerülővel jutottunk el a kávézóba, ha az egyenes úton mentünk volna, elkerültük volna a Baltrušaitis-házat. Ki tudja, vajon miért választottuk mégis a hosszabb utat, annak ellenére, hogy a repülőtérre való indulás miatt nagyon ki volt számolva az időnk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése